Palika jó
| Palika jó szerző: Gárdonyi Géza |
I.
Palika beteg. Fekszik a díványon. Csak úgy ruhástól.
A mama az ablaknál ül, és női kalapot varr. Körülötte is kalapok hevernek, egymásra vont festetlen szalmakalapok. De valamennyi kalap pőre még. Az asztalon bársonyszalagok, madártollak, csatok, gyöngyök, színes cérnák, olló, ragasztó. Az ablakban egy cserép fukszia.
- Mi árthatott meg neked? Mért nem mondod meg a mamádnak?
- Nem tudom.
- Az nem igaz, hogy nem tudom. Mit ettél?
- Semmit.
- Hát már te is hazudsz! Eltanultad a hazudást Bokor Ferikétől.
- Nem.
- Olyan piszkos lelkű akarsz-e lenni, mint Bokor Ferike? Hazugság: piszok, utálat! Egy négyéves gyermek, aki hazudik.. Ha százéves volnál, akkor se! Mit ettél?
- Semmit.
- Valaki adott valamit, valld meg!
- Nem.
- Mondtam: mutasd meg, ha valaki ad valamit: megeheted-e? Biró Ferike megmutatja a mamájának, mert Bíró Ferike okos.
- Nem adott.
- Hát hazudsz! Oh, hogy fáj a szívem. Palika hazudik. Az angyalkák jönnek karácsonkor és megállnak az ablak előtt az égi fácskával: Nem, ilyen házba nem megyünk be ; itt a fiacska hazug.
Palika ártatlan szeme szomorún, szinte vádlón néz a mamára. Sohse mondták még őneki, hogy hazudik. Most is olyan becsületes a szeme..
A mama megilletődik s engesztelőn szól:
- Elfeledted Palikám, hát elfeledted. Nohiszen nem baj. Cukorka lehetett, mérges festékkel festett cukorka.
Fölkel és rátapint a forró kis homlokra.
- Istenem, Istenem. Elhivatom az orvost..
- Ne.
- Oh, te kis bamba. Hát tudod te mi az orvos? Az orvos olyan bácsi, aki megjavítja az egészséget. A suszter cipőt javít, órás órát, az orvos embert.
- Tudom,
- Kitől tudod?
- Biró Ferike mondta.
- Biró Ferike okos fiú, jó fiú, nem olyan mint Bokor Ferike. Hát akkor elhivatom a kedves orvos bácsit.
- Ne.
- Dehát miért ne? Ösmered te a kedves jó orvos bácsit? Ha ismernéd, örülnél neki.
- Biró Ferikének keserű orvosságot adott.
- Neked édeset ad. Biró Ferike rosszalkodott, azért kapot keserűt. De te jó fiú vagy: az orvos bácsi szereti a jó fiukat. Szép cifra katulyában adja az orvosságot, aranyos üvegkében.
- Nem kell orvosság.
- Aztán az aranyos üvegecske, cifra szép katulya azé, aki beteg.
- Nem kell.
- Hát jó: másik orvost hivatok. aki a király fiát is gyógyírja. Messze,
lakik, de nekem van egy karikám, elküldöm érte: - Eredj kis karika, beteg a Palika, hozd el a jó orvos bácsit.
- Mutasd a karikát.
- Itt van az ujjamon.
- Iszen az gyűrű.
- Gyűrű, arany kis karika. De ha nem leszel jó, nem megy el a karika, nem jön az orvos bácsi, nem jön az aranyos kis üveg, nem jön a cifra kis skatulya. Megy máshova, más gyermekhez: megyen a Bokor festőék Ferikéjéhez.
Palika hallgat.
A mama folytatja:
- De én ám nem engedem. Azt mondom: - Palika jó! Palika nem olyan engedetlen, mint Ferike. Csak a legszebb üvegkében adja orvos bácsi az orvosságot, meg a legszebb katulyában, amilyenben a király fiának adta. Hát idegyőjjön-e az orvos bácsi, vagy Bokorékhoz menjen?
- Ide.
II.
Délután három óra. Palika szenvedő szemmel fekszik a díványon. Már párna is van a feje alatt. A mama varr és az ajtóra fülel.
- Már jön! Jön! A kedves orvos bácsi. Jön! Szeresd!
S az ajtóhoz siet. Feltárja.
- Isten hozta doktor úr. Palika már igen várja. Egyetlen fiam, doktor úr. Palika valóban némi érdeklődéssel fordítja szomorú szemét az orvos bácsira. Az orvos bácsi vastag ember és fekete a szakála. Aranyos szemüvege hidegen villog az orrán. Ez gyógyítja-e a király fiát? Egyáltalán nem olyan ember, akire úgy nézhetnének a gyermekek, mint a junius elei cseresznyefára.
Palika mégis bizakodik. A doktor bácsi talán csak azért olyan sötét most, mert a mama elmondja, hogy Palikának forró a feje, nem eszik, nem játszik..
A doktor bácsi végre mozdul: néz nyelvet, tapint kezecskét. A fejét rázza. Ir cédulát. Beszél a mamával idegen nyelven. Rosszat mond bizonyára, mert a mama szeme elvizesedik. Elcammog aztán az orvos bácsi, mint az elefánt.
A mama sokára tér vissza. Vizes szemmel mosolyog és tapsol:
- Jön a szép üvegecske, meg a szép katulyácska. jön benne egészség Palikának. Palika beszedi apránkint az egészséget. Aztán a szép üvegecske Palikáé, szép katulyácska Palikáé.
- Édes?
- Persze, hogy édes.
A mama megigazítja Palikának a vánkosát és könnyezve varr tovább.
A szobában csend van és várakozás. Végre megérkezik az orvosság. Palika némi érdeklődéssel néz. Az üvegecske nem kicsiny és nem aranyos. De a katulya mégis rózsaszínű. Nem sokat ér, de legalább rózsaszínű.
A mamának azonban az üveg is igen teszik.
- Micsoda helyes üvegecske! Lehet majd bele vizet tölteni, a vízbe halacskát tenni. Fogunk majd halacskát, picikét, szépszemüt, csillogó szemű halacskát. Beleereszti Palika az üvegbe, aztán a halacska, ihaj-tyuhaj! fickándozik.
Közben kanálkát vesz elő a mama és tölt az orvosságból egy cseppet. Izleli:
- Jó, igen jó. Csak szokatlan. Olyan eleinte, mintha rossz íze volna, de aztán mikor már lent van, akkor kezd érződni a jó íze. Áh, de finom: Most mégjobban érzem, milyen finom. Csak eleinte, mintha rossz íze volna! de csak eleinte. No, nyalintsd el kedves! Ne ízleld, csak nyalintsd el. Aztán tied az üveg, tied a halacska...
Palika a nyelvecskéjére engedi az orvosságot. De mingyárt ki is ejti a szájacskájából. S könnybe lábad a szeme.
- Keserű!
- Oh, Istenem, hát nem mondtam, hogy először keserűnek érzik. Hát hazudok én? Hát már most hova tegyük az ici-pici aranyhalacskát. Az ici-pici aranyhalacskának megígértük, hogy ide jöhet lakni a kis orvosságos üvegbe. Mit szóljak neki, ha kérdezi:
- Bevette-e már Palika az orvosságot?
Palika igen kedvetlen, de végre is az ici-pici halacskának az óhajtása csakugyan megfontolandó: benyel egy kanálka orvosságot.
III.
Palika már az ágyacskájában fekszik. A mama ül az ablaknál és vörös szemmel varrogatja a kalapokat.
A katulya már Palikáé, noha csak két port fogyasztott belőle. Ott a szép katulya a kezecskéjében: fognak majd bele aranyos bogárkát künn a Zugligetben, ha majd Palika fölkelhet. Az orvos bácsi megmondja majd, hogy mikor kelhet föl. Már nemsokára fölkelhet.
S délfelé csakugyan jön az orvos bácsi. Az aranyos szemüveg hidegen csillog az orrán. Megint néz nyelvecskét, kezecskét. Palikának a hóna alá valami hideget is dug. Rossz.
És szól a doktor bácsi:
- A gyermeket be kell vinni a kórházba.
A mama sír. A Szűz Mária képe alá áll, ott sír. Az orvos bácsi idegen nyelven beszél, aztán elcammog.
Palikának nem tetszik az ügy.
A mama kikísérte az orvos bácsit és mosolyogva tér vissza. Milyen furcsa, hogy mosolyog, mikor a szeme csupa víz.
- A kórházba megyünk Palika, a szép kórházba, a gyönyörű szép kórházba. Orvos bácsi . . ,
- Nem akarok.
- Miért ne akarnál? Orvos bácsi megengedte. Szép ház. Sok más gyerek is van ott. Azért vannak ott, hogy hamar gyógyuljanak. Itthon nem gyógyulhatsz hamar.
- Nem..
- Dehát mért ellenkezel? Hiszen a kórház szép úri ház. Jobb, mint itthon. Hát tudod te: mi a kórház?
- Tudom..
- Hát mi? Mit képzelsz, hogy mi?
- Olyan ház, ahol temetnek..
A mama szemét víz futja el. Igen ingerült:
- Kitől hallottad? Ki mondta neked ezt az éktelen szamárságot?
- Biró Ferike tudja. Ott volt a temetésen.
A mama sír. Igen haragszik Biró Ferikére, azért sír.
- Biró Ferike szamár. Az nem temetés volt, hanem lakodalom. Csak Biró Ferike szamár: mindent ostobán lát, Palika nem szamár, Palika meg fogja látni, hogy a kórház szép hely. Oda nem is eresztenek be mindenkit, csak a galambokat, meg a jó gyerekeket. A jó gyermek fekszik az ágyban. A galambocska beröppen az ablakon. Palikának az ujjára száll a fehér galambocska, kis piroslábú galambocska, kis piroslábú galambocska:
- Hipp, hopp, itt vagyok. Kérek morzsát, zsemlemorzsát, kiflimorzsát. Ad-e Palika morzsát?
Palika elmosolyodik. Bólint.
IV.
Palika a kórházi vaságyacskán. Kedvetlen. A kórház nem szép.
És a galamb?
Szó sincs itt galambról. Valami tévedés történt.
Egyáltalán igen oktalan hely és rideg hely a kórház. Sok ágyacska. Sok apáca néni. Három doktor bácsi. Csupa idegen. A két apáca néni jó, az orvos bácsik jók, de otthon mégis jobb volt. Különösen éjjel: hol egyik gyerek nyávog, hol a másik.
- Mama! Mamám!
De éjjel nincs is a mamája senkinek, csak nappal. Palika mamája is csak délután jöhet. Most már itt varr. Az ágy mellett ül és itt varr. Nem kalapot varr, mint szokott, hanem ingecskét, hosszra ingecskét. Pedig mindig sír, mindig, mégis varr. Ő se olyan jó itt, nem olyan vidám, mint otthon. Csak sír, varr, hallgat. Unalmas!
- Haza, - nyögi Palika, - haza akarok.
- Holnap, - feleli a mama, holnap. A galambocskát megvárjuk. Hatszor is itt volt már, kopogtatott az ablakon, de éppen aludtál. Mástól meg fél. Mondtam neki: győjjön megint, ha Palika ébren lesz. - jó, - azt mondja, - jövök. És elrepült.
- Hova?
- Fel, magasra.
- Hova?
- Felhők fölé. Angyalkákhoz. Mert angyalkák is etetik. Mondta, hogy az angyalkákat ide hivja játszani, Palika ágyához. Szép aranyszárnyú angyalkákat. Itt röpködnek. játszanak Palika ágya körül. Lapdáznak csillaggal, ezüst csillaggal, itt az ágy körül. Meg bujósdit is játszanak. Palika csak fekszik, nézi őket. Elbujnak, szekrénybe, ágy alá, aztán kérdezik:
- Találd ki Palika, hol vagyok? Hát még ha majd bukfencet is hánynak itt a levegőben, mint a galambok. ltt lesz a galamb is, a kis piroslábú galamb. Velük röpköd. Egyszercsak ahogy röpködnek, az egyik aranyszárnyú angyalkának kiesik egy tolla.
- Jaj, - azt mondja, - elhullajtottam, de nem bánom: legyen Palikáé, ha kell neki.
Másiknak is kiesik egy tolla, két tolla, három tolla, Palika ágyára, Palika ölébe.
- Legyen Palikáé, ha kell neki. Kell?
Palika bólint. A szeme behunyódik. Várja a galambot, angyalkákat. De a mama igen sír. Előveszi a zsebkendőt és még a válla is reng. Mért nem örül mama is az angyalkáknak? Palika megnyitja a szemét és csodálkozva rebegi:
- Mért sírsz?
- Attól tartok: elmégy velük, Palika. A tollakat.. a válladhoz ragasztják az angyalkák... és elszállsz velők... És elfelejtesz engem. Nem jösz vissza!..
Palika mégegyszer megnyitja a szemecskéjét:
- De: visszajövök.