Ottó
| Ottó szerző: Gyóni Géza |
Ottó, kis árva, névtelen hős
"Hadifogoly" Germániábul.
Hét éves s minden fényes gombot
Őszinte szivből s hosszan bámul.
Ottót egy csúnya reggelen
Vad muszka járőr kicibálta.
Stratégiai okok folytán
Így jutott el Szibériába.
Hős muszka járőr jelentette,
Hogy fontos hadizsákmányt ejtett.
S Ottó, kis árva hős, azóta
Szibériában énekelget.
Hazátlan foglyok elhallgatják;
Csörren a kopek kalapjába,
Ha énekli a "Wacht am Rhein"-t
S hogy "Esik eső karikára".
Hazátlan foglyok elhallgatják;
Megsímogatják dédelgetve:
─ Ottó, kis árva, névtelen hős,
Mi lesz veled a fergetegbe!
Ottó, kis árva, névtelen hős,
Apád, anyád is eltemetve.
Ottó, kis árva ember-bimbó,
Mi lesz veled a rengetegbe?
Szép kék szeme nagyobbra nyilik:
─ Ki mondja, hogy anyám ne lenne?
Az én anyám Germánia!
...S ujra rágyujt a "Wacht am Rhein"-re.
Vékonyka kis csengettyű-hangja
Száll, száll az egek magasáig.
S hazátlan foglyok bus szemében
A jövő fénye megcsillámlik.
Hétéves Ottót s a hazát
Ölelik féltőn, sajgón, lázban;
S hétéves Ottó úgy él köztük,
Mint a kis Jézus, glóriásan.