Omló, gyöngyház-szinű ruhájában

A Wikiforrásból
Omló, gyöngyház-szinű ruhájában
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád

Omló, gyöngyház-szinű ruhájában ha jár,
Mozgását már a tánc halk bűbájába rejti,
Olyan, mint nagy kígyó, mely titkos szóra vár,
S a ritmust szent fakír bot végén ringva lejti.

Mint roppant pusztaság azúrja és kopár
Homokja, mely a bús emberjajt meg se sejti,
Mint nagy háló gyanánt szétrezgő tengerár,
Kibomló közönyét egykedvűn szerte-ejti.

Két szép csiszolt szeme ragyog ásványosan,
S mélyén e különös, örök-talányu lénynek,
Kiben szűz angyal és antik szfinx társul élnek,

És aki csupa fény, acél, gyémánt s arany,
Hiú csillag gyanánt, mely fénylik elhagyottan,
A meddő nő rideg fensége ég fagyottan.