Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/331

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

neve — hévvel és szeretettel lép fel hitsorsosai egyenjogusitása mellett, és epedve vágyik azon idő után, midőn »lelkének félénk panaszhangjait vidám és szabad hangzatokká változtathatja át.« Atyái hitéhez benső szeretettel ragaszkodik. Vallása iránti hűségből elutasitja a keresztény ügyvéd által tett házassági ajánlatot, és midőn tizenhat év mulva a nőtlenül maradt ifjukori barát Rebekka nagyreményü fiának gondnélküli jövőt akar biztositani, s őt azon feltétel alatt akarja egyedüli örökösévé tenni, ha a zsidó hitről lemond, ezt a ajánlatot is határozottan visszautasitja. »Vallásunk tiszta tanai« — mondja neki — »mellőzve az elavult szokásokat, erőt és lelkesedést nyujtanak a szivnek a küzdelemhez; és ha az emberek hidegsége és tartózkodása daczára, mégis sikerült nekünk nem egy nemes szivet részünkre megnyernünk, ugy a magasabb öntudat tizszeresen megfizeti a fáradságosan szerzett jutalmat.«

Ötödik levelében ez elegantiával irt könyvnek a szerzőnő egyesület alapitásának tervét hozza szóba, a női nem erkölcsi fölemelése czéljából, különösen a kevésbé vagyonosak számára; hogy épen a kevésbé jómódu nőknek, kik a jó iránt érzékkel birnak, alkalom adassék, részin; felolvasások, részint fontos életkérdések feletti oktatás, és részint énekgyakorlatok által szabad óráikat kellemesen és mégis hasznosan eltölteni; mert miveletlen nőtársainak szellemére és szivére akart tisztán emberbaráti szempontból, nemesitőleg hatni. Mindjárt e könyv elolvasása után egy, a szerzőnő előtt addig teljesen ismeretlen rokonérzelmü keresztény hölgy lépett hozzá és azt az ajánlatot tevé neki, hogy vele egyesülve, létesitsen ilyen egy esületet. A két hölgy csakhamar hozzáfogott, és igy létesült Hamburgban az első felekezetnélküli nőegylet, — a vallási előitéletek leküzdésére alakult egyletnek is neveztetvén — melyből később sok más is keletkezett. Ez egylet hathatós előmozditója volt a zsidók egyenjogusitásának, és oly jótékony hatása volt, hogy midőn a zsidók eman- cipátiója Hamburgban proklamáltatott, a keresztény nők lelkes ünnepélyt rendeztek zsidó egylettársnőik tiszteletére.

Goldschmidt Johannának 1849-ben Hamburgban megjelent két kötetes nevelésügyi munkája ; »Mutter freuden und Muttersorgen« (Anyai örömök és anyai gondok) a hires paedagógus Diesterweg barátságát szerző meg neki, ki a nevezett könyvhöz előszót is irt. Később sikerült neki Diesterweget az általa nagyrabecsült Fröbellel — ki az igazgatása, alatt álló egylet által Hamburgba hivatott — összehozni, és az előbbit, ki a többször bolondként kikaczagott és ellenségeskedésekkel üldözött gyermekkert- alapitó előtt addig hidegen szokott volt elhaladni, a Fröbel nagy eszméi és tervei iránt fel- lelkesiteni.

»Blicke in die Familie« czimü könyve, melyet 1864-ben — szintén Hamburgban — kiadott, volt első okozója a Mindenben alapitott első gyermekkert megnyitásának, mely maig is fennáll és működik.

A nevezett munkákon kivül Goldschmidt Johanna asszony különféle dolgozatokkal járult Diesterweg »Rheinische Blátter«-jéhez, Otto Luiza »Frauenzeitung«-jához, és »a » Hamburger Nachrichten«-hez. Az utóbb mult tiz évben már csak keveset bocsátott nyilvánosság elé ; a hamburgi Fröbelegylet alapitása és vezetése teljesen elfoglalá, és kevés fenmaradó idejét, nagyszámu családi és baráti körének kellett szentelnie.

Goldschmidt Johanna a Fröbel-eszmék leg- buzgóbb terjesztői közé tartozott. A darmstadti nőgyülés gyorsirászati értesitőjében kinyomott beszéde, melyet ott 1867-ben Alice herczegnő — jelenleg hesseni nagyherczegnő — jelenlétében mondott, feltünteti a lehető legszükebb keretben a Fröbeltan eszméit és becsét, különösen a női munkakeresetre vonatkozólag. Tizenhét év óta áll a hamburgi Fröbelegylet élén szakadatlan odaadó tevékenységben, mint elnöknő ; mint ilyen számos értesitést irt az egylet működéséről és kimutatá ezekben, miként kell a hajadonoknak ter-

í

mészetszerü — feleségi, háziasszonyi és anyai — hivatásuk számára neveltetniök.

Goldschmidt Johanna asszony meg nem fogyatkozott szellemi élénkséggel működik fárad- hatlanul tovább. Fiainak egyike, az ismert zongoramüvész Goldschmidt Otto, az anya által már a »Rebekka és Amália«-ban magasztalással emlitett svéd csalogány: Lind Jenny férje.

A jelenkor egyik legkiválóbb asszonya, kinek neve nemcsak müködése színhelyén, Berlinben, hanem egész Németországban egyenlő tisztelettel emlittetik,

Morgenstern Lina

asszony 1830. november 25-én született Boroszlóban. Atyja Bauer Albert, tekintélyes gyáros és kereskedő volt Boroszlóban; vidám és derült kedélylyel birván, a legboldogabb házasságban élt nejével, Adler Fannyval, Krakkóból; ki széles körben mint a valódi női méltóság és áldozatkész emberszeretet mintaképe tiszteltetett, a mellett erős szellemmel és rendkivül megnyerő modorral birt, és sohasem szünt meg az életből, müvészetből és tudományokból ismereteket gyüjteni ; azért is itélete még hetvenes éveiben — kevéssel halála előtt — is világos és önálló volt, és kiváló férfiak által is meglepően helyesnek és mérvadónak tartatott. Lina, leányai kőzött a második, rendkivül tehetséges és tudományszomjas, eleven gyermek volt, és hat éves korában felsőbb leányiskolába adatott. A rend- kivüli élénkség és könnyüség, melylyel mindent felfogott, alsóbb osztályaiban nem juttatták kellő szorgalomhoz, ellenben felsőbb osztályaiban oly szorgalmat fejtett ki, különösen az irodalom, történelem és természettudományok tanulásánál, hogy csakhamar a legjobb tanitványok közé tartozott. Korán ébredt fel benne az a hajlam, hogy gondolatainak versekben adjon kifejezést, és nemsokára oly ügyességet fejtett ki a verselgetésben, hogy a szavalati órákon az ő költeményeit szavalgaták. Szellemi fejlődésére és emberbaráti érzületére még az iskolánál is nagyobb hatást gyakorolt a vallási és bérmá- lási oktatás, melyben az akkori boroszlói rabbinus, Geiger Ábrahám és Levy M. A. vallás- tanár által részesült; két oly tudós által, kik tanitványaikat a zsidónép történetének és irodalmának ismeretébe is beavaták, és az ősi hit iránt való szeretettel egyidejüleg a történeti emlékek iránti kegyeletet is beléjük olták.

Az iskolából kikerülve, a szilaj élénk gyermekből érzelgősségre hajló, ábrándozó hajadon lett, ki a való élettől mindinkább eltávolodva, abban tetszelgett magának, hogy teljesen az eszményiségnek éljen. Kedvencz foglalkozásai valának azon időben az irodalmon kivül a csil-