menhely alapitására hagyományozá, egy Galves- tonban épitendő zsinagógának 25,000 frankot, a new-yorki és cincinnatii zsidó kórházaknak 15—15,000 frankot, a new-orleansi zsidó árvaháznak és az ottani zsidó özvegy-menhelynek szintén 15 —15,000 frankot, a houdstoni zsinagógának pedig 13,000 frankot hagyományozott. Azonkivül tetemes értékű ajándékokban részesité a cincinnatii és new-yorki talmudiskolákat és néhány rabbinust is.
Az 186o-ik évben Canterburyben elhunyt mistress L a r a a londoni portugall zsinagógának 40,000 livre sterlinget hagyományozott; Figdor Emilia, ki 1863-ban Nizzában halt meg, egész vagyonát a különböző felekezetek árváinak hagyományozá. Ugyanazon évben Löwenstein Katalin jótékony alapitványokat tett Bécsben és Nagy-Kanizsán a zsidók érdekében.
Gentiluomo Mariánna férjének halála után — házasságuk gyermektelen maradt — egész vagyonát, több mint 80,000 forintot, egy Triestben felállitandó zsidó aggápoló-intézet alapitására hagyományozta, mely intézet fel is állit tatott és >Instituto Gentiluomo« nevezet alatt létezik.
Consiglio, szül. Montebaroccio Fortuna Flórenczben 300,000 frankot hagyományozott végrendeletében nyilvános iskolák fentartására és a pitiglianoi zsinó hitközség vagyontalan leányainak kiházasitására.
Maguk és szülőik emlékezetét vallásos és jótékony czélu alapitványok által örökiték meg Lámel Eliza és Babette nővérek Prágában.
Lámel férjezett Herz Eliza 1855-ben 50,000 frt tőkével egy gyermekmenhelyet alapitott Jeruzsálemben, melyben az alapitó oklevél értelmében — »első sorban zsidó vallásu osztrák alattvalók gyermekei, azonkivül azonban, a szent hitünkben lakozó türelmesség és felebaráti szeretet tanuságaul, keresztyén és mohamedán szülék gyermekei is felvétessenek és ápoltassanak.« E Jeruzsálemben »Nemes Lámel Simon alapitványa« név alatt fennálló intézet, az alapitó nő által e végből megbizott Frankl Lajos Ágoston költő által rendeztetett be és nyittatott meg számos akadály leküzdése után.
Nővére 'Babette, ki 1852. év deczember havában Bécsben húnyt el, 160,000 frtot hagyományozott egy izraelita árvaháznak Prágában leendő felállitására és javadalmazására, és 10,000 frtot a bécsi izraelita kórház számára.
Világos .szellemmel, sokoldalu müveltséggel és ritka szivjósággal biró nő volt Bondi Klára, ki mint Bondi M. özvegye halt el 1869. év juniusban Drezdában 75 éves korában. Számos jótéteményei, adományok és alapitványok, mikben úgy Drezda városát és annak zsidó hitközségét, valamint egyeseket is részesitett, »a szerénység mennyei zamatával birtak.«
Az eredményekben gazdag működés tágtere nyilt meg a zsidó nők előtt az utóbbi évtizedekben általuk alakitott nőegyletekben. Ez egyletek körében férfias erélyt és bámulatraméltó kitartást fejtenek ki. Mintaszerű a maga nemében a kitünően igazgatott budapesti izraelita nőegylet. Ez az 1866-ik év elején alapittatott, a jelenlegi elnöknő, B i s c h i t z Johanna asz- szony buzditására, ki érdemeinek elismeréseül 1879-ben Ferencz József király ő felségétől koronás arany érdemkeresztet és a »Société royale- et centrale des sauveurs de Belgique«-től életmentési érdemrendet nyert. Az egylet, melynek az elhúnyt Herzné Pollák Babette asz- szony egy árvaház alapitására 10,000 forintot adományozott, tekintélyes pénzalapon kivül leányárvaházzal is bir, saját telkén és birtokán, melyben körülbelől 40 árva részesül testi és szellemi nevelésben; tápintézetet is tart fenn a nőegylet, melyben naponkint sok száz szegény nyer felekezeti különbség nélkül néhány krajczárért egésséges, tápláló eledelt.
Hasonló egyesületek léteznek Párisban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Münchenben,, Lipcsében, Drezdában és Europa és Amerika sok más zsidó hitközségeiben.
Mint egy Paderbornban — Westfáliában — fennálló izraelita árvaház alapitónője és sok év óta igazgatónője emlitést érdemel e helyütt Nathan Fanni. Korán elvesztvén szüleit és saját tevékenységére lévén utalva, több évig élt mint nevelőnő Majna melletti Frankfurtban, hol sok jeles emberrel állott érintkezésben; majd Paderbornban — hol 1803. május 3-án született volt — egy leánynevelő intézetet állitott fel, melyet huszonöt évig igazgatott. Már ifjukorában foglalkozott azzal az eszmével, hogy életét az elhagyott árváknak szentelendő, árvaházat alepit. De honnan vegye ám az eszközöket egy ily intézet felállitásához ? Tőkéje csak erélyes akarata és tettereje volt, Istenbe vetett meg- ingathatlan bizalommal egyesülve. Mint Franke H. A., a hallei árvaház alapitója, kit példányképül választott magának, ő is városról városra utazott, férfias elhatározottsággal működvén ügye érdekében ; nem rettenve vissza semmiféle akadálytól, ritka ékesszólása és lelkesedése által mindenütt megnyeré a sziveket árvái ügyének. 1856 márczius 4-én megnyitá az intézetet két árvával, kiket eleinte saját lakában helyezett el. Négy évvel később már kezdetét vehette a tu- lajdonképeni árvaház épitése, hol most már sok száz árva neveltetik és képeztetik ki és mely mint »Izraelita árvaház Westfália és a Rajna vidéke számára« tekintélyes pénzalap felett rendelkezik.
Nathan Fanninál minden szellemileg nagy és szép eszme, akár a tudomány, akár a művészet terén, mindig élénk érdeklődésre és lehető előmozditásra talált. Szellemi élénkségét egész haláláig megtartotta; 1877 julius 12-én halt meg.
