Sok martirnőt nevezhetnénk még meg, — de hagyjuk!
Csak a 18-ik század vége felé szüntette be az inquisitió átkos működését.
NUNES PEREYRA MÁRIA.
Az inquisitió rémuralma alatt egy hősszivü portugall asszony, a zsidó hit iránti ragaszkodásában, minden veszélylyel daczolva, felkerekedett, hogy Hollandiában keressen magának menedéket. Rodriguez Mayor — ugy hitták ez asszonyt — férjével és négy gyermekével, kik közül kettő fiu és kettő leány vala, felkészült a kivándorlásra. Felfedeztetett-e talán a menekvési terv az inquisitió poroszlói által, nem tudni, de a szülék két gyermekkel Portugalliában maradtak, és csak a Nunes Pereyra Manuel és Mária nevü testvérpár szállott egy nagybátyja kiséretében hajóra. Utazásuk czélja Hollandia volt. Utközben elfogattak egy angol hajó által, mely üldözőbe vevé a spanyol-portugall zászlót, és foglyokként Londonba vitettek. Máriának rendkivüli Szépsége annyira elbájolá a hajóskapitányt, egy angol herczeget, hogy portugall nemes hölgynek vélvén, nőűl kérte őt. Midőn a hajadon Erzsébet királynő értesült a hadi fogoly
í
portugallnő és a herczeg viszonya felől, kiváncsi lett megismerkedni az idegen nővel. Magához hivatá, és elragadtatva szerénysége és kellemes lénye által, rendkivüli kitüntetéssel bánt vele; sőt nyitott kocsiban végig kocsizott vele a főváros utczáin, talán hogy megmutassa London lakosainak e csodálatraméltó szépséget. De Mária keveset törődött e kitüntetésekkel; nem hajtott sem a felség bensőségteljes kérelmeire, hogy keresztény hitre térjen, sem a herczeg tiszteletteljes ajánlataira; csak azon egy óhajtása volt, hogy mint zsidónő élhessen, és kérte a királynőt, hogy engedje őt tovább utazni. Elhagyva Angliát, folytatta utját Hollandia felé. Ekkor egy vihar által hajótöréssel fenyegettetett a menekvő portugallnő. Veszélyteljes utazás után végre kikötött Hollandia földén, Amsterdamban. Nunes Pereyra Mária volt az első, ki mint zsidónő Amsterdamba lépett ; némi tekintetben ő tette le alapját a később oly hiressé vált portugall hitközségnek Amsterdamban.
Néhány évvel később (1598.) anyja, Rodri- guez Mayor is követé őt többi rokonaival. Nem sokára megérkezésük után a kis család körében kettős házasság ünnepeltetett, a hőslelkü Mária Lopez Homem Manuelhez ment nőül, nővére Justa (Abigáil) pedig unokatestvérének Nunes Pereyra Franciscónak lőn neje. Fia, T1radó Jakabbal és Belmonte Jakab Israellel, a később nagy becsülésben részesülő Belmonte-ok Madeirából bevándorolt ősapjával egyesülten tevé le alapját Amsterdam első zsinagógájának.
ZULEIKA, A MARTÍRNŐ.
Zuleika Hatvil Salman (Salamon) leánya volt Fezben. Anyjánál nevelkedett, olyan országban, hol mozlimek és zsidók vegyesen élnek. A mozlimek látták, hogy a lányka mily gyönyörü, és egyik közülök igy szólt: *Kár lenne, ha ez a zsidók közt maradna!« Csakhamar össze- gyülekezének, zagyva csoportot képezve, és maguk közül biróságot állitottak össze, birák- kal, esküdtekkel és tanukkal. Szóla az egyik: »Ő az izlamot vallotta ; ő igazhitüvé leszen. Kiváltja őt az, ki a gonosz lelkekkel zár alatt tar- tátik.« Megkérdezék tőle, igyen szólva hozzá: »Mi vagy te?« »Zsidónő«, válaszolt ő nekik, »zsidó nemzetségből.« És mondának neki: »Térj az izlámra át! A mit csak kivánni fogsz, megteszünk, és minden feltalálható kincseket, a miket csak megnevezel, megszerzünk neked.« » Távol legyen tőlem«, szólt ő, »semmi földi kincs nem visz kisértetbe. Semmi sem állandó és el- mulhatatlan, egyedül az Ur, a valóban létező ; Ö, ki a napot, holdat s a hetevényt, ki minden lény kijelölt táplálékát teremtette ; ki pártfogolja az árvákat és istenfélőket; ki kiszabaditá őseinket a rabszolgaságból; ki a madarakat és minden állatokat, ki a sötétséget és a nagyszámu csillagokat alkotta. Miért adnám el tehát enma- gamat, hogy »igazhitüvé« legyek, a hallgatagság, türelem, ész és zárható ajkak mellett ? Sem egy, sem száz halom pénz nem vezethet félre ; nálam el nem éritek ebbeli szándékotokat.« Szóla az egyik : »Menjetek, beszéljétek rá reggel és este !« Körültolongták erre a rnozlim asszonyok mint a majmok. »Most« — szóla ő megint — »ismerjétek meg, hogy mi többre becsüljük az Urat, mint a földi életet, mig ti tagadáskovácsok, nem ismeritek őt, hanem megtagadjátok. Mi egyéb a. földi lét, mint egy hamar múlandó perez, mely nem tart tovább, mint mig valaki lehunyja szemét, szendereg és fejével bólint? Türök egy perczig — és csakhamar oda van; de mit az Úr adott nekem, az kedves, drága birtokom. Melyik tárgy az a földi létben, mely sohasem mulandó ? Semmi sem állandó és elmulhatatlan, egyedül az Ur az imádásra méltó!« És szólának hozzá. amazok: »Isten az igaz hithez fog téged vezetni, ó te istenfélő, és akkor semmi sem fog neked hiányzani; sem pompás ékszer, hozzád illő ruha, selyem, szalagdisz, sem brocát és egyéb, a mi csak megszerezhető, s a mit csak meg akarsz nevezni.«
Zs1dó nők. I. 9
»Elég«, felelt ő nekik, »ne zaklassatok tovább! Az, amihez ragaszkodom, megingathatatlan hűség a vallás iránt. Fel, tegyetek már egyebet is, mint a mit most cselekesztek ! Végezzetek velem hamar, öljetek meg éles karddal engem!« Az istenfélő lány elmondá a S'ma imát és égre emelé szemeit, Isten, az imádatra méltó felé. A hitetlen hóhér lecsapott reá, és Zuleika szelleme felszállott az örökkévaló trónjának zsámolyához.
SÁRA, A MESSIÁS-ARA.
A nő az ő gyöngéd szivével és könnyen felizgatható kedélyével, természetes hajlammal bir a rajongásra. Valamint a kereszténység első alapitója és a mekkai próféta kiséretében is valának számos asszonyok, szintugy nem volt asszonyi követők nélkül a 17-ik században magát messiásnak kiadott smyrnai rajongó Zewi Sab- batai sem.
Zewi Sabbatai egy smyrnai baromfikereskedő fia, a kabbalisztikus mysticismus iskolájából kikerülve, messiásnak adá ki magát. Az alkalom kedvező volt; az 1648 iki és 49-iki évek szenvedései, a zsidók lengyelországi kegyetlen üldöztetése, utat egyengettek neki. Szép és kelle
