IX. Az ördög itt gonosznak mondatik, mivel a gonosz vétkének szerzője és a gonosz büntetésének végrehajtója.
Nagy szent Vazul, aranyszájú sz. János és sz. Ágoston is főképen azért nevezik gonosznak a sátánt, mivel az emberek vétkének, azaz: gonoszságának és bűnének szerzője volt, kit egyúttal Isten a bűnök és gonoszságokért veendő büntetésekre is eszközül használ: Isten bocsátja az emberekre azon bajokat, melyeket a bűn miatt szenvednek. Ez az értelme a szentírás ama szavainak:[1] „Jön-e a városra veszedelem, melyet az Úr nem küldött?” és ismét:[2] „Én az Úr és nincs más, ki világosságot hozok elé és sötétséget teremtek, békességet szerzek és rosszat idézek elé”. Gonosznak mondatik az ördög azért is, mivel folytonosan hadat visel ellenünk s halálos gyűlölettel üldöz bennünket, ámbár semmivel sem sértettük meg. Hogy ha nekünk akkor, midőn a hit fegyverzetébe öltözünk és az ártatlanság pajzsával fedezzük magunkat, nem is árthat, még sem szűnik meg bennünket mindenféle külső bajokkal kisérteni s minden tőle, telhető módon sanyargatni. Azért kérjük Istent, hogy szabadítson meg a gonosztól.
X. Miért kérjük az egyes és nem a többes számban, hogy „a gonosztól megszabadíttassunk”?
Azért mondjuk: „a gonosztól” és nem: „a gonoszoktól”, mivel azon bajokat, melyek felebarátunk részéről érnek bennünket, a sátánnak tulajdonítjuk, mint a ki azokra okot és ösztönt ad. Azért is nem felebarátainkra kell haragudnunk, hanem a haragot és gyűlöletet az ördög ellen kell fordítanunk, ki az embereket a bántalom elkövetésére ösztönzi. Ha felebarátod valamivel megbántott, midőn Atyádhoz, az Istenhez, imával járulsz, kérjed őt, hogy ne csak téged szabadítson meg a gonosztól, azaz: azon sérelmektől, melyekkel felebarátod illet, hanem magát felebarátodat is mentse ki az ördög hatalmából, ki az embereket a rosszra ösztönzi.
XI. Hogyan kell viselnünk a bajokat, ha nem szabadulunk is meg azonnal tőlük?
Végre tudnunk kell, hogy, ha könyörgésünk és kérésünk
