Oldal:Tóth Béla - Szálló ígék lexikona.djvu/6

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

VI

a scholastica meg a papi élet számtalan deák szálló igéje, mely a kor és az emberek ismerőjében azonnal tudatot támaszt: ezt nem mondhatta, nem írhatta más, mint scholasticus, mert rajta van amaz iránynak csalhatatlan bélyege; emez meg — akár leoninus, akár kötetlen deákság — csakis régi szerzetesektő1 eredhet, mert csakis ők gondolkoztak úgy. S teljes a valóság, hogy egy-egy ilyen szálló íge nem lehet közmondás. Már ez is fontos dolog. — A szálló íge gazdátlan ugyan, mert egyelőre nem tudjuk: ki mondta (s talán nem is fogjuk megtudni soha); de nem ismeretlen előttünk a kor, melynek eszejárása szülte; sőt gyakran ismerős a szálló igét kipattantó alkalom is, még gyakrabban pedig a gondolat és kifejezés fészke: a környezet.

Szabad-e hát valamit örökre kiközösítenünk a szálló ígék családjából csak azért, mert azt az egyet nem tudjuk, hogy ki mondta (ki = individuum), de tudjuk, hogy kik mondották (kik = faj) és ismeretes a mikor, a miért!

E száraz adatgyüjteménynek célja, a gyors használhatóságon kívül, még az is, hogy lajst-