nyilván habozott, hogy megtámadjon-e avagy elsompolyogjon. Szerencsémre a visszavonulásra határozta el magát, különben elveszett ember lettem volna. Amikor megvizsgáltuk azt a helyet, ahol a tigris szemét láttam, Szolovin mérnök, tapasztalt vadász, a tigris nyomára mutatva, amely tányér nagyságban nyomódott be az iszapba, ezt mondta:
— A tigris mind a négy lábára lekuporogva, ugrásra készen lesben feküdt itt. ön csak éppen hogy elkerülte a biztos halált!
Levette a sipkáját és jámborul keresztet vetett.
Huszonnégy óra alatt tehát háromszor voltam halálos veszedelemben: először, amikor besüppedtem a mocsárba, azután a mély, ragadós folyó jégpáncélja alatt és végre, amikor csaknem szétmorzsolt a tigris. Ezen a napon meg¬ tett mindent a sors, ami tőle telt, hogy a Hanka-tó partján erős benyomásokat szerezhessek.
HUSZONHATODIK FEJEZET.
«Arva vagyok a föld kerekén.»
E vadászkirándulásból visszatérvén, a Földrajzi Tár¬ saságnak jelentést készítettem mindarról, amit láttam; egy¬ szersmind, hogy tovább tökéletesíthessük állattani gyűjteményünket, egy második expedíciót ajánlottam a Hanka- tóhoz, úgy természetesen, hogy a múzeum törzskarához tartozó egyik fiatal entomológussal együtt kelünk útra és néhány hét múlva, tehát a nyár teljében indulunk el. Mi¬ vel indítványomat elfogadták, már májusban útrakészen voltunk.
Tiszta volt az idő és meleg. Minden fa és minden virág dús levélruhában vagy virágdíszben pompázott. A mezőn sárga liliom és peónia világított és szmaragd lombbal voltak teli a hársak, szilfák, nyírek, kőrisfák, diófák, tölgyek és nyírfák. Teljes virágjában állott az almafa és vadcseresznye. Az erdő sűrűjében éjjente, mint a lidérc, ide-oda lobogott a sok világító bogár és amikor élelmet keresve végigmászott a sűrű kövér füvön, akárhányszor, mint a lámpa, megvilágí-
