érkölcsi érzelmek megrontója és a társadalmi kötelékek fölbontója.
Tagadhatatlan, hogy a dohány egy új iparágat teremtett: a dohányzó eszközök gyártását; elvitázhatatlan tény az is, hogy a kereskedelem nagy lendületet nyert annak behozatalával. De ha mérlegbe vetjük az anyagi hasznot, az erkölcsi és társadalmi viszonyok nem előnyös átalakulásával, arra az eredményre jutunk, hogy a dohány több kárt és rombolást okozott, mint hasznot.
2. A dohányzásnak hatása a testi szervezetre és
lelki életre.
E kérdés megoldása voltaképen az orvosi tudományok körébe tartozik.
De minthogy az orvosok is csak oly gyarló halandók, kik közűl igen sokan szintén rabjai e szokásnak: tehát igen természetes, hogy ezek követ nem fognak dobni a dohányzás ellen, mert a kidobott kő önmagokra hullana vissza.
Nincs is szándékom a lefolyt századokban, a dohányzás ellen folytatott harcz és háborút fölújítani; hanem csak néhány tapasztalati tény előtérbe állításával akarok, a már sokszor megvitatott kérdéshez hozzá szólni.
Miben rejlik voltakép e szokás varázsereje? Semmi másban, mint a dohányban levő, nikotinnak nevezett méregben.
Ezzel a dohányzás káros és egészségtelen volta fölött kimondatott volna az általános elítélő verdikt.
Azonban a sok mellék körülmény tekintetbe vételével, az ítélet szigora talán enyhíthető leszen.
Ámbár, ha komolyan fontolóra veszszük a dolgot: nincs semmi, a mi mellette, de annál több ok hozható föl, e meg- foghatatlannak látszó szokás ellen.
Tápszernek, nem tápszer, tehát a szervezőt háztartásában épenséggel semmi szükség nincsen rá.
Élvezetnek sem lehet voltaképen mondani, mert minden élvezet valami szükségérzetnek kielégítésében áll; már pedig a dohányzás semmi féle szükséget nem pótol.
De a dohány elég élelmes volt, hogy az embert tévútra vezesse.
