ámulata csak növekedett akkor, midőn tudtára adá Ali, hogy Erdélyország fejedelmévé kell lennie!
Honfiai nem akarván az ország békéjét feldúlni és a pártoskodás veszélyeinek, továbbá a török boszújának martalékul dobni: Apafit, a Kis-Selyken 1661. év nov. 20—23-ig tartott országgyűlésen, önkényt szintén megválasztották fejedelmöknek.
Így lett Apafi Mihály, majdnem akarata ellenére Erdélyország fejedelme!
Ez vázlatos képe, azon idő politikai viszonyainak, mikor a dohány legelőször magyar földre lépett.
Állítólag Apafi ízlelte volna meg először a magyarok közül a dohány füstjét akkor, midőn Ali budai basától, az adók pontos beszolgáltatásáért elismerést és egy kis dohányt kapott ajándékba!
Hihetőleg 1662-öt írtak akkor, midőn e nevezetes esemény történt.
De igen valószínű, hogy Apafi nem talált a dohányzásban élvezetet, mert más különben az udvari szokások közé fölvétette volna.
Sőt ellenkezőleg még ugyanazon évben szigorú tilalmat bocsájtott ki a dohányozni merészelők ellen.
Ha paraszt embert értek dohányzáson: 6 frt büntetést, ha pedig nemes ember hágta át a tilalmat 50 frtot fizetett.
Daczára annak, hogy a tilalom 1683, 1686. és 1688. években még jószágvesztés büntetéssel szigoríttatott: mégis a győztes itt is, mint mindenütt a hová e szokás betette lábát, a dohány lett.
Apor Péter báró: Metamorphosis Transylvaniae czimű korrajzában panaszkodik, hogy „semmi nyájasság ma Erdélyben, ha csak ottan nincsen tubák-pixl vagy feif tubák; nem vala ezeknek híre az régi időben. . . . Nem szíja vala akkor más sem az por tubákot, sem az füst tubákot, kivált gyermekkoromban (szül. 1676. jún. 3-án), hanem kocsis lovász, darabant, azok is ritkán, hanem az hajdúk és az fejedelem németjei s peczérei s effélék."
Apor Péter szavai világosan mutatják, hogy e korban még a főurak termei nem fogadták be a dohányt.
Egyúttal megdöntik azok állítását, a kik e szokás meghonosítása terén Bornemisza Pál erdélyi püspöknek adják az elsőség pálmáját, még pedig egy századdal előbb.
