békókba verte a magyar nemzet akaraterejét s így sok más egyéb törekvésekkel együtt, az unió sanctiója is a jobb időkre maradt.
Ez idő is elérkezett!
A kincses Kolozsvár, 1865. decz. 6-án nagy napra virradott ; az egész város ünnepi díszt öltött magára; az útczákat zajongó emberáradat tette élénkekké; a vén redout alig tudta befogadni az országgyűlésre teljes számmal megérkezett honatyákat és a ragyogó szépségű hölgyközönséget.
E napra volt kitűzve az unió fölött való szavazás.
A hölgyek ragyogó magyar öltözetben tüntettek az unió mellett!
Szorongó kebellel és elfojtott lélekzettel lesték a szavazás eredményét.
Véget ért e kínos állapot is akkor, midőn 107 szótöbbséggel győzött az unió-párt; Vagyis mikor mellette 166, és ellene 59 szavazat hullott az urnába.
De térjünk vissza Apafi korára, a ki I. Mihály néven ült a fejedelmi trónon.
Nem honfiai, hanem a török hatalom tette fejére Apafinak a fejedelmi süveget.
Hitte volna-e azt Apafi 1657-ben, midőn II. Rákóczy György Erdély fejedelmének szolgálatában, a lengyelországi szerencsétlen ütközet után, a krimi tatárok fogságába került, hogy nemsokára ő fog ülni a fejedelmi trónuson?
Minthogy Erdély ez időben a török uralom alá tartozott, Kemény János pedig nem a török, hanem a német segítségével akarta a trónt magának megszerezni: a török zultán Ali basát bízta meg, hogy Kemény János tervét és seregét tönkretegye.
Kemény János 1661-ben Segesvár közelében csatát és életét vesztvén; a trón betöltése fölött a török szabadon rendelkezett.
Sietett is e jogát érvényesíteni.
Apafi ekkor ebesfalvi, vagy mások szerint apanagyfalvi kastélyában tartózkodott.
Halálra ijedt, midőn a török katonák behatoltak udvarába s őt felszólíták, hogy rögtön kövesse őket Ali basa táborába.
Még inkább zavarba jött, midőn a durva fogadtatás helyett, a legnagyobb tiszteletben részesűlt a törökök részéről;
