VIII. Orbán pápa egész fölháborodással tapasztalta, hogy nem csak a világiak, hanem az egyház szolgái is annyira megfeledkeztek magukról, hogy még a templomokban, istenitisztelet alatt, sem tudtak egy-egy szippantást megtagadni maguktól; 1624. évben, egy bullát adott ki, melyben kimondatik, hogy akár egyházi akár világi legyen az, a ki a templomban tobákolni merészkedik : egyházi átok alá esik!
E bulla kibocsájtását nagyban támogatta a szevillai káptalannak ama panasza, mely szerint az oltárnál levő papok gyakori tüszszenése, az ájtatosságot zavarja.
Úgy látszik azonban, hogy az egyházi átok súlya, nem bírt elég erővel e meggyökeresedett szokás teljes kiirtására; mert 1698-évben, XII. Incze pápa kénytelen volt a bullát újból kiadni. Az orvosoknak egész tábora szállt sikra, a pápai bulla mellett; tudományok egész fegyverzetével küzdöttek a tobákolás ellen; iparkodtak annak káros következményeit kimutatni és azt az emberi szokások sorából kiirtani.
Mindezek daczára, a győzelem pálmája, mégis adohányé lett!
Végre XIII. Benedek pápa, belátta azt, hogy az egyház fenyi tő fegyvere, a hosszú küzdelemben elvesztette sújtó hatását, a mély gyökereket vert megszokás ellen; 1724. évben a bullákban foglalt egyházi fenyítéket megszűntette.
Ezek után nem sokára egész sereg tobák-gyár keletkezett Italia mosolygó ege alatt, melyek Európa szerte hírnévre vergődött tobákot produkáltak.
E gyárakból kerűlt ki legelőször; a rappé néven nagy kelendőségnek örvendett fekete-tobák is, mely kivált a szabó műhelyekben volt kedves és elmaradhatatlan mindennapi vendég.
Hogy e mellett az olaszok szenvedélyes dohányzók is voltak, bizonyítja az, miszerint az erős dohányból készült virginia néven ismert szivarokat, a köznép még ma is olaszszivarnak hívja.
V. Angolországban.
Az ezer és ezer gyár magas kéményéből fölgomolygó füst, a tenger vizéből fölszálló párákkal telt levegő által ködfátyolba burkolt Angliába: a dohány és annak használati módja közvetlenül Amerikából származott.
Drake Perencz, tengeri admirál, midőn 1586-ban Nyugöt-
