Oldal:Ormándy Miklós - A dohány.djvu/51

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

mondott ítéletet a vétkesek fölött, mely esetben a fölebbe- zésnek helye nem volt.

Az egyházi hatóság is fölemelte kárhoztató szavát a dohányzás ellen.

Hoffmann Gáspár Quedlinburg lelkésze, a dohányzást egyenest a pokolbeli sátán művének mondotta, nielyet a sátán a lelkek megrontására talált ki.

Baselban egy plébános így nyilatkozott: én a dohányzó emberek száját, a pokol füstölgő kéményeinek tekintem.

Egy másik plébános, a többek közt körülbelül e szavakat intézte a gondjaira bízott keresztény lelkekhez: jegyezzétek meg jól és véssétek szíveitekbe, kedves atyámflai, hogy ti dohányzó férfiak és asszonyok valamennyien az ördögtől vagytok megszállva, minden szippantással beszívjátok azt, mely az örök kárhozat jele gyanánt füst alakjában mutatkozik!

Azonban mind a világi hatóság tilalmai, mind az egyház szolgáinak kárhoztató szavai eredmény nélkül hangzottak el.

Mert nem csak a védők tábora volt erősebb, hanem a dohány füstjében rejlő titokzatos erő legyőzött minden akadályt, mely terjedésének útjában állott.

Fejedelmi, sőt királyi udvarok a dohány pártjára állottak, így III, Frigyes, brandenburgi választó fejedelem, ki szenvedélyes dohányzó volt, egy dohányzó-társaságot alakított, a melynek azonban kötelessége volt az udvari cerimóniákat mindig szigorúan szem előtt tartani.

Annyira nevezetessé vált e társaság, hogy annak megörökítése méltónak találtatott a festő ecsetére.

Egede Károly hírneves festő, egy nagy képet készített, melyen a különös társaság tagjai élethűen szernlélhetők.

A társaságnak központja, a választó fejedelem hitvese; ki pompás fejdíszszel, uszályos ruha és heraelm-köpönyeggel és csillogó rendjelekkel díszítve látható, a mint fönséges kezeibe fidibust vesz és rágyújt a hosszúszárú hollandi pipára. A fejedelmi pár mellett jobbra és balra, rangfokozat szerint: a tábornokok, ministerek, fejökön hosszú parókákkal, dohány-füstfellegek között ülnek.

Még nevezetesebb volt ennél, I. Frigyes-Vilmos király „dohányzó-collegiuma."

A király mulattatására, minden este összejöttek a tábornokok, ministerek; azon kívül a bőbeszédű és tréfás ötleteikről híres tisztek, külföldi követek és notabilitások.