ELŐSZÓ.
Nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy alig van nép a földkerekségén, mely a dohányt és annak használatát nem ismerné!
Szinte hallom e merész bevezetés után ama megjegyzést: mi szükség van tehát arra, hogy erről valaki írjon?
E kérdésre adandó direkt felelet helyett, mely talán polemicus színezettel bírna, elmondom a czélt, melyet elérni óhajtottam akkor, midőn a dohány történeti multjából vett egyes események csoportosítása által, egy kulturtörténelmi kép vázolására vállalkoztam.
Czélom volt, hogy a dohányt, mint oly kulturnövényt mutassam be, amelynek küzdelemteljes multja, jellemzően mutatja az emberiség gondolkodás módjának, az egyik szélsőségből, a másikba való átcsapását.
Czélom volt kimutatni a dohánynak azon óriási hatalmát és hódítását, melynek a világ népei rabjai lettek, úgy anynyira, hogy az egykor üldözött jövevény, manap már országoknak imponál.
S végül czélom volt rámutatni ama befolyásra, melyet a társadalmi élet átalakulásában gyakorolt; s fölemlíteni azon romboló munkát, melyet a korai dohányzás a tanuló-ifjúság testi és szellemi fejlődésének megakasztása által végez.
No, de ne vágjunk a dolgok történeti menete elé, hanem keressük föl a dohányt ősi hazájában, a honnét világútjára elindult.
S.-A.-Újhely, 1895. május 1-én.
A szerző.
