Oldal:Ormándy Miklós - A dohány.djvu/38

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

aztékek, vagy még ezek ősei, a toltekek idejéből valók. Uhde, német tudós mintegy húsz, szebbnél-szebb különféle alakot ábrázoló pipát gyűjtött ott össze; melyek, hogy már használatban voltak, bizonyítja az, hogy mindegyiknek belsejében korom réteg van lerakódva.

Különösen érdekes a II. ábrán látható indiánt utánzó forma,

melyen látszik, hogy az alsó ajak mélyen be van hasítva, a

mesterségesen megnagyobbított fülkagyló pedig át van fúrva.

Az alsó ajak hasítékába egy fapeczek van beledugva,

mint ez a botokndoknál ma is szokásban van.

Hihető, hogy ez a totonakos indiánok törzséhez tartozó

férfialaknak hű képmása; mely néptörzs egykor a Mexikói

Cl tengeröböl keleti part- | jain élt, s a melynél e

szokás szintén el vala terjedve.

A IV. ábrán bemutatott alak, mely szintén az ősi pipák közé tartozik, az első alakból származhatott, oly- formán, hogy itt pusztán a törzs és a lábak hagyattak meg; ezek közül az egyik vízszintes állásba hajtva, a mai pipaszárak kezdetleges formáját mutatja.

Majd az V. ábrán föltüntetett alakkal találkozunk, a hol már a forma egész természetes valóságában szolgál a dohányzás czéljára.

V. ábra: a pipa szája — a .

a szopóka =. t, Egy agyaglapon ül

a béka, hátán kerek nyilással, mely a pipa belső üregébe vezet; a lap baloldali része pipaszárul és szopókául szolgál.