hogy e népeknél szokásban van az elhunytakmik szertartásos eltemetése is.
A gondosan kiásott sirba, a meghalt mellé helyezik: fegyvereit, azon szerszámokat, melyek életében övéi voltak; azonfelül -még dohányt is adnak neki útravalóul.
Mackenzie Sándor e hírneves utazó, aki 1789—1793-ig tett nehéz és fáradtságos utazásai közben, fölfödözte a ma is nevét viselő nagy folyamot, mely az Éjsz.-jegestengerbe hömpölyögteti hullámait: mondja, hogy e kietlen és kopár vidékeken tengődő indiánok előtt sem volt ismeretlen a dohány.
Többször volt alkalmam — úgymond — a béke-pipa fölszáló füstje mellett, béke szerződést kötni a különböző törzsfőkkel, a kiknek legfőbb óhajtását és legbecsesebb vagyonát a dohány képezte.
Az éjszaki vidékeken csatangoló durva vadászok, nem különben a Hudson öböl környékén élő gyarmatosok is: folyton hadi lábon állottak e népekkel.
Gyakran ragadtak egymás ellen fegyvert: ilyenkor vad kegyetlenséggel gyilkolták le a kézre került ellenfél embereit; a legyőzöttek legtöbb esetben az indiánok valának.
Ez embertelen eljárás: rosz példaadásul szolgált az indiánoknak; fölizgatta vérüket; megrontotta erkölcseiket, ügy hogy kinálkozó alkalmakkor, ők is hasonló öldökléssel álltak boszút elnyomóikon.
f) Grönland.
Már ha ily magas éjszakon járunk, tegyünk egy rövid látogatást a sarkvidéki eszkimóknál is.
Crantz missionarius atya, a ki járatos ezen a vidéken, majd elvezet Grönlandba, a hol szemtanui lehetünk e nép szokásainak és mindennapi foglalkozásainak.
Ép napi munkáját végzi az egyik. Mit mivel? Dohány leveleket szárogat egy megmelegített lemezen; a melyeket aztán famozsárba helyez, hogy porrá törve, tobákja legyen.
A másik ép fókavadászatra indul, arcza egyik fele dagadtnak látszik; pedig csak bagó van benne.
A társa pedig vígan eregeti primitív szerszámjából a bodor füstkarikákat a jó hideg légkörbe.
Drága szerszám az, meglehet talán egy fokabőrt adott érte, a másikat pedig egy maroknyi belevalóért, a dán hajósoknak.
