Utazzunk le délre, Brazília második óriási folyamának, La Platá-nak a környékére.
Itt csodálkozásunkra azt beszélik, hogy midőn Diaz János 1515-ben és később Cabot Sebestyén 1526-ban mint első európai utazók itt jártak: Parana, Paraguay és Uruguay népei előtt a dohányzás teljesen ismeretlen volt.
Azért mondom: csodálkozásunkra, mert a szomszéd tartományok népei már ekkor szenvedélyes dohanyzók valának.
Ebből tehát azt kell következtetnünk, hogy e szomszédos tartományok lakói soha sem érintkeztek egymással, mert ellenkező esetben a dohányzást ezektől eltanulták volna.
A XVII-ik század meghozta a benszülötteknek azt, a mit évezredek elrejtettek előlök.
Az elsők, kik az őstalajba dohány magot szórtak, a jezsuiták voltak; akik a legnagyokb nélkülözések közepette és önfeláldozó buzgalommal fogtak, a vadak megtérítésének nagy munkájához.
Számos missió telep hirdeté a keresztény vallás igéit; a mellett az anyagiakról sem leledkeztek meg az igaz vallás apostolai.
Virágzó földmivelés és jövedelmező baromtenyésztésnek vetették meg alapját.
Kétségtelen, hogy a dohány is helyt talált a ku'.tivált növényeik között, amint ezt Charlevoix atya is megerősíti.
Hogy mily kapós lett a dohány és mily gyorsan elterjedt a dohányzás Paraguay és a szomszédos tartományok vadnépeinél mutatja az, hogy midőn 1692-ben Sepp atya. mint hittérítő Tirolból idejött: már az indiánok között igen el vala terjedve a dohányzás.
D'Orbigny állítása szerint, még a terméketlen talajú Patagoniai sivatagokon, csatangoló népek előtt sem volt ismeretlen a dohányzás, kik bizonyára a szomszéd népektől tanulták azt el és szerzek be a szükséges dohányanyagot.
d) A nyugati partok tartományai.
Nem vehetünk búcsút Dél-Amerikától anelkül, hogy még a nyugati partokat is meg ne látogatnók.
Ha az utat a keleti oldalról akarjuk megtenni: egy kissé fárasztó lesz ugyan, mert az Andes magas hegylán- czolatán kell átmennünk.
De nincs mitől tartanunk, mert képzeletünk szárnyain
