a legnyomorultabb rabszolgának is van pléhből, vagy ökörszarvból készített szelenczéje, melyet mindig magával hord.
b) Guiana.
Braziliából menjünk át a tőle éjszakra fekvő s vele határos Guianá-ba.
Csatlakozzunk a hirneves tengerész, Sir Walter Raleigh expeditiójához, a mely ép az Orenoko folyam vidékére indul 1595-ben; hogy ott a mesebeli El-Doradót fölkeresse.
Amint a hajó kikötött, megjelentek a benszülöttek, akiket karibok-nak neveztek, sok élelmi szert és jó dohányt hoztak és igen szelíden viselkedtek, míg főnökük, Titimo meg nem érkezett, akit kíséretével együtt megvendégeltünk.
Másnap az áruk kicserélgetésével telt el; tőlük nagy mennyiségű dohány jutott birtokunkba.
Majd Barrere beszéli, hogy minden férfi, de kivált a néptörzsek főnökei, összejövetelök alkalmával dohányoznak.
Pipájok szárított fakéregből készül, a melybe száraz dohányleveleket tesznek ; a pipa is elég a dohánynyal együtt.
Ha a pipák elkészültek, akkor a főnök meggyújt közülök kettőt, az egyiket ő szívja, a másikat pedig átnyújtja a vendégek közül annak, akit leginkább ki akar tüntetni és megtisztelni.
Humbolt is említi, hogy öuiana benszülöttei, a dohányt ember emlékezet óta ismerték és tenyésztették.
Itt tanulták el a tamanaken néptől a spanyolok a cigaretta készítését; oly formán, hogy a benszülöttek kukoricza levelekbe göngyöliték a dohányt; a spanyolok ezt papírral helyettesíték.
Az Oreneko folyam vidékén lakó vadnépek, igen jól ismerték a dohánynak érzék tompító hatását; azért ha valamelyik annyit dohányzott, hogy egészen elkábult: ezen állapotot nyitott szemekkel való álmodozásnak nevezék.
c) A Laplata vidéke: Parana, Paraguay és Uruguay.
Hagyjuk ott Guaianát az ő vadnépeivel és a fraucziák által deportált gonosztevőkkel benépesített Cayennéjével.
Látni oly népet, mely erkölcsi romlottsága miatt a nemzet- testéről amputálva a lassú, de biztosan ölő halál karjaiba dobatott: elszomorító kép!
