<poem> Ha meghalok, szépen temessetek, A rózsámnak levelet küldjetek; Ha nem hallja gyönge szavaimat, Ölelje bár gyászos koporsómat!
Tán magamnak sírt ások előre, S lefekszem a sírom fenekére, Szemeimet vetem az egekre, S a rózsámat bízom az egekre!
15. Azt mondja a kapitány a fűrernek: Ezt a bakát szalutálni tanítsd meg! — Megtanítnám, százados ur. De nem megy a fejébe. Sírva mondja, hogy, aszongya: Szeretője van mindig az eszébe.
16. Bakagyerök ha megunja életét, Megtölti a hátultöltő fegyverét, Nekiszögzi az ő elszánt szüvének, Ugy lesz vége katonaéletének.
Édes anyám, mire nevelt engemet! A leányok nem tudják a nevemet. Az én nevem rozmaringszál, liliom. Ha meghalok, az nyillik a siromon.
17. Becskereknél széles árok, Ott vannak a szerviánok, Viselik a veres sapkát, Mellette kardot, puskát —
- Magyar huszár!
