<poem> 10. Az éjszaka jaj de furcsát álmodtam: Ferencz Jóskát tiszta fehérben láttam. Fényes kardot kötött az oldalára : Jertek fiuk, menjünk el a csatába!
11. Az én lovam törökországi fakó. Azt sem tudom, rajta van-e a patkó? Azon kérem a kovácsot, nézze meg: Lovam lábát egy szeggel szegezze meg.
Az én lovam a kapuba enyeleg, Azt sem tudom, rajta van-e a nyereg? Azon kérem a kocsist, hogy nézze meg Lovam hátán rajta van-e a nyereg?
Míg a kocsis a lovamat nyergeli, Addig rózsám a piros bort mézeli. Míg a kovács a lovamat vasalja, Addig rózsám a zsebkendőm kivarrja.
12. Az én lovam világos pej, Komisz nyereg rajta, Ha felülök a hátára, Beugratok korcsmáros udvarába. Parancsolok korcsmárosné Lujza nevű lányának; Kilencz itcze jó bort hozzon Ennek a szép szabadságos huszárnak.
Az én lovam tiszta fehér, De komisz nyereg rajta. Ha felülök a hátára, De beugratok babám udvarába;
