II. Katona-Hét 87
Könnyen megösmerhetd Ennek háza táját : Piros rózsák lepik Aranyalma-fáját.
Gyémánt az ablakja, Üveg az ajtaja, Magának kék szeme, Aranyszínű haja!
Ha kérdik, hol vagyok? Mondd meg, hogy rab vagyok, A török udvarban. Talpig vasban vagyok.
7. Apczi torony tetejébe. Ül egy holló feketébe, Kék a lába, zöld a szárnya, Katonának vagyok írva.
Megizenem a rózsámnak: Benn maradtam katonának, Ugy vettek be, én nem kértem, Ne fájjon a szived értem !
8. A tüzérnek jó ágyú kell, jó fegyver, Ugy megyen ő a csatába jó kedvvel. Nem bánja, ha térgyig is megy a vérbe, Nem számítja, van-e Isten az égbe?
9. Az aradi városháza de sárga — Holnap visznek, babám, vizitálásra. Ráültetnek valamely zöld lóczára, Levágják a göndör hajam simára.
Kiugróm a mérték alól begyesen. Összeütöm a sarkantyúm kényesen. Még a kapitány úr is azt kiáltja : Nincsen a pécskai legénynek párja!
