Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/90

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem>

Lányok, lányok, szovátai lányok, Közületek csak egyet sajnálok, Ha az az egy piros rózsa volna. Éjjel, nappal kalapomba volna!

4. Anyám, anyám, édes anyám. Édes felnevelő dajkám! Születésemnek örült kend, jaj, de nagy búra nevelt kend.

Patrontás az oldalamon. Hozzá puska a vállamon, Csákó nyomja a fejemet, — Jaj, beh keserves egy élet!

Terméskőből van a szobám. Szomorú az én éjszakám. Csak egy gyertya világ virit, Az is csak engem szomorit!

5. A mindenit ennek a rongy világnak! Mért sorozott engem be katonának? Huszár vagyok, szeretem a lányokat. Megölelem, megcsókolom azokat.

Barna kis lány, eszem azt a szentedet. Isten áldja meg a te szép lelkedet! Köszönöm az eddig való hűséged, Áldja meg az isten minden lépésed!

6. Amott kerekedik Egy fekete felhő. Abban tollászkodik Egy fekete holló.

Várj meg, holló, várj meg. Hadd izenjek tőled Apámnak, anyámnak Jegybéli mátkámnak.