Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/85

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Gyakran nézek házad felé, Mind reggel, mind este felé; Kikönyöklök az ablakon, Mégsem láthatlak, galambom!

193. Valamit súgok magának: Vállaljon el babájának. Szép is vagyok, jó is vagyok. Csak egy kicsit hamis vagyok.

Barna legény elbujdosott, Ráfogták, hogy lovat lopott. A vármegye elfogatja, Szeretője megsiratja.

Mondd meg, kis lány, a nénédnek. Vállaljon el kedvesének, Szép is vagyok, jó is vagyok, Csak egy kicsit korhely vagyok.

194. Végig mentem az ormódi temetőn, Elvesztettem piros bársony keszkenőm, Piros bársony keszkenőmet nem bánom, De a régi szeretőmet Isten uccse sajnálom!

Barázdában szépen szól a pacsirta, Levelemet régi galambom irta; Azt olvastam könyes szemmel belőle: Csak a halál, csak a halál Választhat el őtőle.

195. Verje meg az isten Szeretőmnek házát, Nem is épen házát, A benne lakóját.