Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/84

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> 189. Túl a Dunán zörög az ég, Kedves rózsám szeretsz-e még? Mutasd hozzám szerelmedet, Ugy sem soká látsz engemet.

Egy két pár csók nem a világ! Száradjon el, a ki nem ád; Adjál rózsám e világon, Ugy sem kell a másvilágon.

190. Túlsó soron a mi házunk, Nem eladó még a lányunk, Esztendőre lesz eladó, Akkor lesz legényhez való.

Túlsó soron a mi házunk, Fehér rózsa nyílik nálunk, Ha fehér kell, abból adok, Ha piros kell: — magam vagyok !

191. Uram, uram, biró uram, Adja ki a fakó lovam, Sietős az utam nagyon, Subám' zálogban itt hagyom,

Fakó lovam, rúgd fel a port, Ne nézz árkot, ne nézz bokrotm, Mire a nap nyugvóra száll, Ott legyek a galambomnál.

192. Vájjon mit irjak rózsámnak Legkedvesebb violámnak? Reszket kezem, nem irhatok. Fáj a szivem, nem szólhatok.