Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/83

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> 186. Téli, nyári piros alma, Az én babám tuba rózsa, A csókja meg édes színméz, Tüzel a szeme, ha rám néz.

Ha ráhúzzák a nótáját, Összeüti a bokáját. Szépen peng a sarkantyúja, Takaros a fordulója.

Ha megölel, engem úgyse! — Nem cserélnék senkivel se'. Igaz, szegény ő kegyelme, De esküdtnek beillene.

187. Tilalom, tilalom A szegedi halom, Nekem is tilalom A kedves galambom, Nem akkor ölelem, A mikor akarom.

Tilalom, tilalom A makai halom. Nekem is tilalom A kedves galambom. Nem akkor csókolom, A mikor akarom.

188. Tisza mellett van egy város, Beregszász, Volt szeretőm, néha ötven, néha száz. Volt szeretőm néha száz is, Jó volna most csak egy pár is, ihaja!

Erdélyország fővárosa Kolozsvár — Volt szeretőm, de elhagyott az is már. Volt szeretőm, de elhagyott, Irgalmatlan megtagadott, ihaja!

Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, Ritka legény, ritka leány takaros. Ritka leány, ki megállja, Hogy a legényt meg ne szánja, ihaja !