78 Magyar népdalok
Szovátai híd alatt Rézsarkantyúm ott maradt. Eredj babám keresd meg. Ha megkapod, pengesd meg.
Szovátai hegy alatt Árulom a lovamat. Árulom a lovamat, S a lovammal magamat.
184.
Tavaszi szél utat száraszt, Minden állat társat választ; Hát én vajon kit válasszak, Szivet szívért kinek adjak?
Bolyog elmém mint a felhő, Hull a könyem mint az eső, Ki ölembe, ki a földre, Ki kesergő kebelembe.
Árkot mosott két orczámra, Mint a zápor az utczára ; Én istenem, rontsd meg, verd meg, A ki miatt gyászt viselek!
185.
Tavasz lesz már, el fog a hó menni, De szeretnék kék ibolya lenni ! Kivirítnék a rózsám kertjébe'. Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Sem rózsa, sem ibolya nem vagyok, Csak egy szegény szolga legény vagyok ; Nem messze van a rózsám tanyája, Csak sohajtok s epedek utána!
