1. Szerelem rózsái. 73
Elszállott már a daru meg a gólya, Maga maradt a gulyás és a gulya ; Magam vagyok künn a pusztán egyedül, Rajtam már a jó Isten sem könyörül !
168. Sárga csikó, sárga csikó, sárga, Az én rózsám nem lesz mindig árva, Az én rózsám nem lesz mindig árva, Szüret után én leszek a párja!
Azért hogy én szegény legény vagyok, Barna kis lány szeretője vagyok, Szeret az a barna kis lány engem, Meghalni is kész volna érettem.
169. Sem eső nem esik, sem felhő nem látszik, Mégis az én bundám két oldalról ázik.
Sír az egyik szemem, a másik könyezik, Sírjon mind a kettő, mint a sebes eső.
Lehajtom fejemet, rózsám, a válladra. Hullatom könyemet hószinű nyakadra.
Záporeső után eszterhaj megcsordul — Talán még idővel szíved hozzám fordul.
170. Sír az egyik szemem, a másik könyezik; Mert az én édesem rólam felejtkezik, Sírjatok hát ti is, édes két szemeim, Áztassátok sűrűn az én két orczáim.
Majd elveszi Isten a szép fényes napot, Sötétségben hagyja a szegény parasztot, Felderiti Isten a fényes csillagot, Hogy rakhasson minden szegény jó asztagot.
