72 Magyar népdalok.
Képét gyémánt lapra festem, Rubinkő-ládába rejtem, S azon leszek, hogy nevének Nagy ünnepet szenteljenek.
165. Retteg pej paripám Az égcsattogástól, Az igaz szeretet Fél az árulástól.
Nincs tavasz, nincsen nyár Piros rózsa nélkül, Az igaz szeretet Nincs ölelés nélkül.
Nem volt tél, nem is lesz Havas idő nélkül, Az igaz szeretet Nem lehet csók nélkül.
166. Rózsa vagy, rózsa vagy, Még annál is szebb vagy, Aranynál, ezüstnél Sokkal ékesebb vagy.
Aranyat, ezüstöt Mindenkor találok, De soha mig élek Drágábbat tenálad!
167. Sajó kutyám, hej de mélyen aluszol ! Nem láttad-e a rózsámat valahol? Máskor vakkantottál egyet vagy kettőt, Mikor jönni láttad a hű szeretőt.
Amottan egy nagy viznek a szélében, Ul egy kis lány hű kedvese ölében, Kis lány nézi folyó vizét, a habot, A legény meg a ragyogó csillagot.
