70 Magyar népdalok.
De sok irigyem van, de sok irigyem van Faluba, faluba, városba. Nem félek én, ha irigyem még több lesz, A te szived, rózsám, a te szived rózsám. Örökre, örökre enyim lesz!
158. Nincs nekem egyebem a rózsámnál, A rózsámnál, Az is zálogba van az anyjánál. Az anyjánál. Hej, a ki azt nékem kiváltaná, Kiváltaná — Aztat a Krisztus is megáldaná, Megáldaná!
159. Nincs szebb madár mint a fecske, — Fehér lábú kis menyecske. Fehér lábát mosogatja, Hideg a víz, nem állhatja.
Tizenhat esztendős vagyok, ]aj, de gyönge gyerek vagyok! Gyönge vagyok mint a nádszál, Hajlom mint a rozmaring-szál.
160. Nyisd ki rózsám ablakodat, Hagy mondjam el panaszomat. Nyisd ki, nyisd ki ! mind a kettőt : Én voltam a te szeretőd.
Te voltál szeretőm nem más, Álljon beléd a nyilalás ; Egyik felől tizenkettő, Másik felől száz meg kettő.
