Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/73

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

1. Szerelem rózsái. 69

155. Nincsen feleségem, de majd lesz, Hazahozom télen, ha jó lesz, Veszek neki csizmát ha jó lesz, Megcsókolom százszor, ha szép lesz.

Veszek neki csizmát pirosat, Üttetek rá patkót magasat ; Fénylik a te csizmád, ragyog is Ragyogó csillag vagy magad is.

Kérik a szűrömet gubáért. Szőke szeretőmet barnáért ; Nem adom a szűrömet gubáért, Szőke szeretőmet barnáért.

156. Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte, Egy magas jegenyefára feltette. Akkor leszek, édes rózsám, a tied, Mikor az a jegenyefa kivirít.

Kiöntött a Duna vize messzire, Valamennyi szép leány van, elvitte. Fogja ki hát minden ember magáét, Ne szeresse soha senki a másét!

157. Nincsen olyan buza, nincsen olyan buza, A kiben, a kiben konkoly nincs; Nincsen oly szerelem, nincsen oly szerelem, A kiben, a kiben hiba nincs. De a mi buzánkban egy szem konkoly sincs. A mi szerelmünkben, a mi szerelmünkben Hiba nincs, hiba nincs, hiba nincs!

Ugat a kutyám a, ugat a kutyám a Kapuba, kapuba, kapuba,