Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/67

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Csütörtökön virradóra Ültem a bánathajóra. Megváltam a szeretőmtől. Mint zöldfa a levelétől.

Elmegyek én valamerre, Valamely ország szélére. Fészket rakok pálmaágra. Árva gerlicze módjára.

136. Megverek valakit, Vagy engem valaki. De az én rózsámat Ne szeresse senki.

Vagy levág valaki, Vagy én le valakit. De a galambomhoz Nem bocsátok senkit.

137. Megvettem a szeretőmet nagy áron, Általvittem vagy tizenkét határon, Hol vizeken, hol patakon, hol sáron El sem hagyom mig élek a világon !

138. Mély a Dunának a széle, De még mélyebb a közepe. Az én rózsám kerülgeti, Által akar rajta menni.

Ha az isten megengedi. Hidat csináltatok neki. Házamnál az egyik vége, Győrig ér a másik vége.