Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/66

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Oh csak egyszer jőne hát, Jőne hát! Büntetni a galambját, Rózsáját!

133. Megizentem én az édes anyámnak: Fogadjon el még engemet fiának ; Hogy ha el nem fogad engem fiának : Bujdosója leszek a nagy világnak.

Megátkozott engem az édes anyám, Hogy ne legyen se országom, se hazám, Tüskebokor legyen az én lakásom, Ott se legyen sokáig maradásom.

Megvert engem a jó isten teveled, Hogy én téged olyan forrón szeretlek, Bár tudnálak, bár tudnálak feledni, Rajtad kivül mást is tudnék szeretni!...

134. Megkötöm a lovamat Czédrusfa ágához, Magam meg lefekszem Galambom ágyához.

A vásáron voltam, Vásárfiát hoztam. Kedves galambomnak Egypár csókot adtam.

A szerelmet pénzen Nem lehet megvenni — De egy édes csókért Ki lehet alkudni!

135. Meg vagyok én búval rakva. Mint a borizü almafa; Kettő-három terem rajta. Mégis teritve az alja.