Magyar népdalok. 62
Oh csak egyszer jőne hát, Jőne hát! Büntetni a galambját, Rózsáját!
133.
Megizentem én az édes anyámnak : Fogadjon el még engemet fiának ; Hogy ha el nem fogad engem fiának : Bujdosója leszek a nagy világnak.
Megátkozott engem az édes anyám, Hogy ne legyen se országom, se hazám, Tüskebokor legyen az én lakásom, Ott se legyen sokáig maradásom.
Megvert engem a jó isten teveled, Hogy én téged olyan forrón szeretlek, Bár tudnálak, bár tudnálak feledni, Rajtad kivül mást is tudnék szeretni!...
134.
Megkötöm a lovamat Czédrusfa ágához, Magam meg lefekszem Galambom ágyához.
A vásáron voltam, Vásárfiát hoztam. Kedves galambomnak Egypár csókot adtam.
A szerelmet pénzen Nem lehet megvenni — De egy édes csókért Ki lehet alkudni!
135.
Meg vagyok én búval rakva, Mint a borizü almafa ; Kettő-három terem rajta, Mégis teritve az alja.
