Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/65

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Egyik utczán lemenjek kend, románé, A másikon feljőjek kend, románé. Mihozzánk is bejőjék kend, románé, Ugy tudják meg, hogy szeret kend, románé.

131. Megérem még azt az időt, Sirva mégy el házam előtt. Megöleled kapum fáját, Ugy siratod a gazdáját.

Megérem még azt az időt, Sirva mégy el házam előtt. Szólok hozzád egyet-kettőt. De már nem ugy, mint azelőtt.

132. Megirták a guzsalyomat, Tilij, talaj, rátom ; Felvehetik az orsómat, Me't én ki nem vá'tom Nem vá'tom ki, nem biz én Az idén; Se hitelbe, se csókért. Se csókért.

Pecsétes levél jött tőle, Tilij, talaj, rátom ; Jó hirt hallottam felőle : Az őszön meglátom ... Jöhet hozzám guzsalyos, Guzsalyos, Tág az utcza, benn szoros Benn szoros.

Együtt járunk a fonóba, Tilij, talaj, rátom ; Tíz csókot kap egy orsóra, S százszor es kivá'tom ...