1. Szerelem rózsái 59
125. Kitették a holt testet az udvarra, De nincs a ki végig, végig sirassa ; Most tetszik meg, ki az igazi árva, Senki sem borul a koporsójára.
A csillagok feketébe öltöztek, Engem babám, az irigyek üldöznek ; Jó az isten, pártját fogja a jónak, Tudod babám, sok alja van a szónak.
Gyere babám, vegyünk három paripát, Szántsuk fel a mi rózsánk kerte alját; Vessünk bele szőke kis lányt rózsának, Barna legény hadd arassa magának.
126. Köszönöm édesem, Hogy eddig szerettél, A többiek között Hozzám is eljöttél.
Adjon Isten neked Szebbet, jobbat, mint én, Kivel a te szived Soha se nyugodjék.
Soha se nyugodjék, Őrökké bánkódjék, Mint a tenger habja Örökké hánykódjék.
127. Lefelé folyik a Tisza, Nem folyik az többet vissza, Rajtam van a rózsám csókja, Hej, ha sajnálja, vegye vissza.
Derül, borul a Dunáról, Jön szeretőm a tanyáról, Emelgeti kis kalapját, Hej, velem kedvelteti magát.
