Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/57

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

1. Szerelem rózsái. 53

111.

Jaj de szennyes a kendője,
Talán nincsen szeretője ?
Adja ide, hadd mossam ki,
Ugy sem szeret engem senki.

Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőre,
Írja fel egy falevélre,
Hogy neki nincs szeretője.

Kinek meghalt szeretője,
Menjen ki a temetőbe,
Írja fel a keresztfára,
Hogy itt nyugszik kedves párja.

Végig mentem a temetőn,
Eszembe jutott szeretőm,
De mi haszna jut eszembe,
Mikor már el van temetve!

112.

Jere hozzám kincsem, galambom !
Van virágos padom, asztalom,
Van szép üveges almárjomom,
Jere hozzám kincsem, galambom !

Van két ládám, piros virágú,
Tornyos ágyam, szép czifraságú ;
A lepedőm gyolcs, hímes fajta,
Kedves rózsám, elalhatsz rajta.

Tágas tűzhelyem a konyhában,
Tele tállal a fal sorjában,
Van dagasztóm, teknőm, lapátom,
Valamit látsz, az mind sajátom.