52 Magyar népdalok.
108.
Isten átkát nem kivánom,
De ha rád száll, azt se bánom,
Szálljon is rád, azt kivánom,
Gyilkosom benned nem szánom.
Az a fa is száradjon ki,
Amely alatt meg fogsz állni,
Az a csárda gyulladjon ki,
Melyben csendesen fogsz hálni.
Borod, buzád ne teremjen,
Szántó földed ne zöldeljen,
Páros késed kiforduljon,
Az is a szivednek álljon !
109.
Istenem, istenem,
Hol lesz a halálom?
Erdőn-e, vagy mezőn,
Vagy pedig tengeren ?
Ha erdőn veszek el,
Ki temet el engem?
Ha tengeren veszek.
Ki sirat meg engem ?
El is eltemetnek
Az erdei vadak,
Meg is megsiratnak
Az égi madarak.
110.
Jaj de félek, mikor hűvös szél támad,
Te hűvös szél meg ne fúdd a rózsámat !
Süss ki rá nap, isten szeme, ragyogva,
Szállj el madár feje fölött dalolva.
Az én rózsám tejbe fürdik ha felkel,
Törülközik piros rózsalevéllel,
Fehérebb is az orczája a hónál,
Pirosabb is a hasadó hajnalnál.
