Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/54

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

50 Magyar népdalok.

Én istenem, minek is születtem,
Nyomorúság az egész életem.
Szeretek és boldogtalan vagyok,
Ezzel is csak még szegényebb vagyok.

102.

Hej páva, hej páva,
Császárné pávája !
Ha én páva volnék
Jó reggel fölkelnék.

Folyóvizre mennék,
Folyóvizet innám.
Szárnyam csattogtatnám,
Tollam hullogatnám.

Szép leányok szednék,
Bokrétába kötnék,
Az én kedvesemnek
Kalapjára tennék.

103.

Hervad az a rózsa
Kinek töve nincsen,
Elhervadok én is,
Mert szeretőm nincsen.
    Haj de kerek ég,
    Haj de magas ég!
    Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!

Minden ablak alatt
Páros a diófa.
Lám az enyém alatt
Páratlan kökényfa.
    Haj de kerek ég,
    Haj de magas ég!
    Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!

104.

Hét csillagból van a gönczöl szekere —
Hét szeretőm volt énnekem egyszerre,
A hét közül hű csak az az egy maradt,
Az is fekszik temetőben, a fekete föld alatt.