Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/54

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem>

Én istenem, minek is születtem, Nyomorúság az egész életem. Szeretek és boldogtalan vagyok, Ezzel is csak még szegényebb vagyok.

102. Hej páva, hej páva, Császárné pávája! Ha én páva volnék Jó reggel fölkelnék.

Folyóvizre mennék, Folyóvizet innám. Szárnyam csattogtatnám. Tollam hullogatnám.

Szép leányok szednék. Bokrétába kötnék. Az én kedvesemnek Kalapjára tennék.

103. Hervad az a rózsa Kinek töve nincsen. Elhervadok én is. Mert szeretőm nincsen.

   Haj de kerek ég. 
   Haj de magas ég! 
   Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!

Minden ablak alatt Páros a diófa. Lám az enyém alatt Páratlan kökényfa.

   Haj de kerek ég. 
   Haj de magas ég! 
   Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?! 

104. Hét csillagból van a gönczöl szekere — Hét szeretőm volt énnekem egyszerre, A hét közül hű csak az az egy maradt. Az is fekszik temetőben, a fekete föld alatt.