I. Szerelem rózsái. 45
Gyenge kezem fázik,
A szavam hibádzik.
Piros csizmám sarka
Ablakodnál ázik.
86.
Ha bemegyek, ha bemegyek a templomba,
Rávetem szemem galambomra ;
Teszek neki olyan fogadást,
Soha, soha, soha el nem hagyjuk egymást.
Ha bemegyek, ha bemegyek a templomba,
Rávetem a szemem a papra ;
Teszek neki olyan kacsintást,
Elfelejti, elfelejti a létániát.
Ha kimegyek, ha kimegyek a tanyára,
Ránézek a kevély ispánra ;
Mondok néki olyan jóestét.
Elfelejti, elfelejti a keresztnevét.
87.
Ha elmészsz is rózsám, ne hagyj itt engemet,
Ne vidd el magaddal minden jó kedvemet.
Elejted orsódat, nem lesz ki feladja,
Bánatos szivedet ki megvigasztalja.
Nem lesz, ki kapudnak küszöbét őrizze,
Nem lesz, ki lepergő könnyed letörölje.
88.
Ha én rózsa volnék.
Hamar elhervadnék,
Senki rám nem nézne.
Senki nem szeretne.
Ne mondj hát rózsának.
Engem violának.
Egy viola-szegfüt
A nyári nap elsüt.
Bizony, ha lehetnék,
Én csak galamb lennék ;
Oh hová nem mennék,
Ha most repülhetnék!
Sem rózsa nem leszek,
Sem galamb nem leszek,
Mert én, édes rózsám,
Csak a tied leszek.