I. Szerelem rózsái 41
Istenem! nagy dolog
Ki egymást szereti.
Mégis a jó isten
Össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog :
Ki egymást gyűlöli,
Mégis két vénasszony
Összeköszörüli.
Nehéz a kis hangyát
Kősziklán nyomozni,
Két kelletlen párnak
Egy ágyban nyugodni;
Mikor ölelni kell :
Karjait fájlalja,
Mikor csókolni kell :
Könyeit hullatja.
73.
Fekete városban fehér torony látszik.
Az én kis angyalom más ölében játszik ;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja.
Fehér falu felett fekete gyász borul.
Az én kis angyalom más ölébe borul ;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja !
74.
Felfogadtam az egekre.
Mind a három istenekre,
Atyja, fiú, szentlélekre :
Tied maradok örökre !
Boldog az a szentpillantás.
Melyben megismertük egymást.
Szerelmünkről tettünk vallást.
Hogy sohasem szeretünk mást.
75.
Felleg sincsen, mégis esik az eső.
Látom, rózsám, nem vagy igaz szeretőm,
Mert ha igaz szeretőm lettél volna,
Közel laktam, felkereshettél volna.
