<poem> Gyászba borút az hajnalom, Nincs szivembe nyugodalom, Mert elhagyott a kegyetlen, Verje meg őtet az Isten. Vár' meg, vár' meg te kegyetlen, Mert megver téged az Isten. Verjen is meg, azt kivánom : Szeretetlen társat adjon. Lelked vele ne nyugodjék, Bággyadt tested ne aludjék. Szived rólam gondolkozzék; Lábad akárhol sétáljon, Szemed mind utánam járjon. Szemed akárkit szeressen. Szived engem ne felejtsen.
65. Ez a csépi utcza, Márványkő az alja; Mikor benne járok, Rózsa nyilik rajta.
Nem az ám a rózsa, Mely kis kertben nyilik, Hanem az a rózsa, Kik egymást szeretik.
Mi vagyunk a rózsák. Mi szeretjük egymást. Szép piros hajnalban Megcsókoljuk egymást!
66. Ez a kis lány csak egyre tagadja. Hogy ő nem járt sehol az éjszaka ; Megmutatja kis piros orczája, Mind kihányta a szerelem lángja.
Ez a legény csak egyre tagadja. Hogy ő nem járt sehol az éjszaka ; Megmutatja kis pej paripája. Csupa tajték minden porczikája.
