38 Magyar népdalok.
Gyászba borút az hajnalom,
Nincs szivembe nyúgodalom,
Mert elhagyott a kegyetlen,
Verje meg őtet az Isten.
Vár' meg, vár' meg te kegyetlen,
Mert megvér téged az Isten.
Verjen is meg, azt kivánom :
Szeretetlen társat adjon.
Lelked vele ne nyugodjék,
Bággyadt tested ne aludjék.
Szived rólam gondolkozzék;
Lábad akárhol sétáljon,
Szemed mind utánam járjon.
Szemed akárkit szeressen.
Szived engem ne felejtsen.
65.
Ez a csepi utcza,
Márványkő az alja;
Mikor benne járok,
Rózsa nyilik rajta.
Nem az ám a rózsa,
Mely kis kertben nyilik,
Hanem az a rózsa,
Kik egymást szeretik.
Mi vagyunk a rózsák.
Mi szeretjük egymást.
Szép piros hajnalban
Megcsókoljuk egymást!
66.
Ez a kis lány csak egyre tagadja.
Hogy ő nem járt sehol az éjszaka ;
Megmutatja kis piros orczája,
Mind kihányta a szerelem lángja.
Ez a legény csak egyre tagadja.
Hogy ő nem járt sehol az éjszaka ;
Megmutatja kis pej paripája.
Csupa tajték minden porczikája.
