<poem> Azt is súgta holló a fülembe, Azt is súgta holló a fülembe, Nem ülsz többé rózsám, az ölembe. Az ölembe.
52. Elmennék én tihozzátok egy estve, Ha az anyád a kapuban nem lesne. Ott sem tennék, kedves rózsám, egyebet : Szűz válladra hajtanám bús fejemet.
Nem járok én többet kurta subába, Nem járok én a rózsám udvarába! A minap is, hogy ott voltam egy estve Már az anyja az ablaknál kileste.
53. Elment az én rózsám Idegen országra; Azt izente vissza, Hogy menjek utána.
Hogy ha én azt tudnám : Melyik utón ment el, Azt én felszántanám Aranyos ekével.
Azt én be is vetném Apró szemű gyöngygyel, El is boronálnám Sürü könyeimmel.
Azt én meggyászolnám Délig feketével. Délután pediglen Patyolat fehérrel.
54. Elment messze az én párom, Szerencsés utakon járjon. Csendes folyóvizet igyék, Ott is rólam gondolkozzék.
Visszatérte könnyű legyen, Az ösvénye rózsa legyen. Puha moha a párnája, Rólam legyen álmodása.
