34 Magyar népdalok
Azt is súgta holló a fülembe,
Azt is súgta holló a fülembe,
Nem ülsz többé rózsám, az ölembe,
Az ölembe.
52.
Elmennék én tihozzátok egy estve,
Ha az anyád a kapuban nem lesne,
Ott sem tennék, kedves rózsám, egyebet :
Szűz válladra hajtanám bús fejemet.
Nem járok én többet kurta subába,
Nem járok én a rózsám udvarába !
A minap is, hogy ott voltam egy estve
Már az anyja az ablaknál kileste.
53.
Elment az én rózsám
Idegen országra;
Azt izente vissza,
Hogy menjek utána.
Hogy ha én azt tudnám :
Melyik uton ment el,
Azt én felszántanám
Aranyos ekével.
Azt én be is vetném
Apró szemű gyöngygyel,
El is boronálnám
Sürü könyeimmel.
Azt én meggyászolnám
Délig feketével.
Délután pediglen
Patyolat fehérrel.
54.
Elment messze az én párom,
Szerencsés útakon járjon.
Csendes folyóvizet igyék,
Ott is rólam gondolkozzék.
Visszatérte könnyü legyen,
Az ösvénye rózsa legyen.
Puha moha a párnája,
Rólam legyen álmodása.
