<poem> Édes anyám, valjon ismer-e kend még? Valjon engem lányának hí-e kend még? Ha kend engem nem hí többet lányának, Én se mondom soha többet anyámnak !
49. Édes anyám sok szép szava, Kit fogadtam, kit nem soha; Megfogadnám még valaha, Kit fel nem találok soha.
Édes anyám mondta nekem, Mire a szerető nekem? De én arra nem hajtottam, Titkon szeretőt tartottam.
Édes anyám rózsafája, Engem nyitott utoljára; Bár engem se nyitott volna. Maradtam volna bimbóba.
50. Egész éjjel nem aludtam egy órát, Hallgattam a kedves rózsám panaszát. Éjfél félé elfáradt a jobb karom, Bal karommal öleltem a galambom.
Ha meguntál, kedves rózsám, szeretni, Szabad neked más szeretőt keresni. Adjon isten szebbet, jobbat nálamnál, Hej, de nekem csak olyat mint te voltál!
51. Egy fekete holló szállott ablakomra. Az ablakrostélyon mind csak az koccsintsa, Nem leszel te babám szabad soha, Szabad soha.
