32. Magyar népdalok.
Aranyhajú kis leány.
Gyere által a Dunán.
— Mindjárt megyek, angyalom,
A szoknyámat fodrozom.
Három rojtu a szoknyám,
Ugy-e, babám, illik rám ?
Azt is azért vettem rám,
Hogy több legény nézzen rám!
46.
Édes alma terem
Az édes almafán, —
Amikor szerelmes
Akkor szép a leány.
Fehér kendőt tesz föl
Két tüzes szemére,
Ugy megy göndörhaju
Galambja elébe.
Megérik az alma,
Leesik a fárul, —
Hej, ez a kis lány is
Megérik magátul.
Olyan vagy te, rózsám,
Mint az engedelem,
Piros két orczádon
Nyilik a szerelem!
47.
Édes anyám, adjon isten jó estét !
Haza hoztam a szép barna szüzecskét,
Ha megtetszik, kössön neki koszorút,
Sárga czitrom- s rozmaringból két sorút.
Édes anyám, adjon isten jó estét !
Haza hoztam a szép barna menyecskét,
De nem azért vettem el, hogy szeressem,
Kedves szülém könnyebbségét kerestem.
48.
Édes anyám nem fonok már több szálat,
Gerendába feldugom a rokkámat,
Hej, elhagyott az én régi szeretőm,
Holnap délre künn leszek a temetőn.
