<poem> Aranyhajú kis leány. Gyere által a Dunán. — Mindjárt megyek, angyalom, A szoknyámat fodrozom.
Három rojtu a szoknyám, Ugy-e, babám, illik rám? Azt is azért vettem rám, Hogy több legény nézzen rám!
46. Édes alma terem Az édes almafán, — Amikor szerelmes Akkor szép a leány.
Fehér kendőt tesz föl Két tüzes szemére, Ugy megy göndörhaju Galambja elébe.
Megérik az alma, Leesik a fárul, — Hej, ez a kis lány is Megérik magátul.
Olyan vagy te, rózsám, Mint az engedelem, Piros két orczádon Nyílik a szerelem!
47. Édes anyám, adjon isten jó estét ! Haza hoztam a szép barna szüzecskét, Ha megtetszik, kössön neki koszorút, Sárga czitrom- s rozmaringból két sorút.
Édes anyám, adjon isten jó estét ! Haza hoztam a szép barna menyecskét, De nem azért vettem el, hogy szeressem, Kedves szülém könnyebbségét kerestem.
48. Édes anyám nem fonok már több szálat, Gerendába feldugom a rokkámat, Hej, elhagyott az én régi szeretőm, Holnap délre künn leszek a temetőn.
