Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/35

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Ez a kis lány de hamis. Nevetne meg sirna is. Lelkem, ha fáj a szive. Boruljon a keblemre!

43. Csütörtökön este Három legény leste. Hogy a kis lány a szoknyáját Pántlikába szegte.

Tej, túró, tejfel, Fehér gatya, pendel, — Azért a kis barna lányért Majd meghal az ember.

44. Czin tányéron, czin tányéron pogácsa. Fáj a szivem, fáj a szivem magára. Én rám bizony, én rám bizony ne fájjon, Ugy sem leszek a magáé a nyáron.

Czin tányéron, czin tányéron pogácsa, Fáj a szivem, fáj a szivem magára; Nem kell nekem, nem kell nekem pogácsa, Csak az a ki, csak az a ki csinálta.

Három bokor, három bokor saláta. Három kis lány, három kis lány kapálta; Nem kell nekem, nem kell nekem saláta. Csak az a ki, csak az a ki kapálta.

45. Duna partján sétáltam, Szeretőmet ott láttam, Rózsavizben mosdózott, Az orczája mosolygott.