Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/320

Én állítom a katonát,
Én fizetem annak zsoldját,
Én csinálom meg a gátot.
Mégis én fizetek vámot.

Felettem rongyos a fedél,
A gólya rászállni is fél,
A nagy adó terhe alatt
Házgerendám majd leszakad.

Házam előtt áll a bíró.
Nem hatja meg a sok síró ;
Kocsira rakja gúnyámat,
Utolsó véka búzámat.

Sok csak a lábát lógatja,
Mégis zsiros a falatja;
De én, ha rá nem foly könyem.
Sótalan eszem kenyerem.
Losonczy László.

53.
Pinpinpinpin kis pintyőke
Mért vagy oly hirtelen szőke —
Ijahaja!
Mint a mogyorófa haja.
Selyem hajú, selyem arczu.
Selyem lelkű, sugárkarcsu.
Ijahaja!
Ah! ez az én szivem baja.

Cziczicziczi czirmos alma!
Mért vagy oly hirtelen barna :
Ijahaja!
Ah a szivem ugy akarna!
Ugy akarna rózsám téged.
Mint igazi feleséget :
Ijahaja!
Ah, ez az én szivem baja.
Lisznyai Kálmán.