Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/320

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Én állítom a katonát, Én fizetem annak zsoldját, Én csinálom meg a gátot. Mégis én fizetek vámot.

Felettem rongyos a fedél, A gólya rászállni is fél, A nagy adó terhe alatt Házgerendám majd leszakad.

Házam előtt áll a bíró. Nem hatja meg a sok síró ; Kocsira rakja gúnyámat, Utolsó véka búzámat.

Sok csak a lábát lógatja, Mégis zsiros a falatja; De én, ha rá nem foly könyem. Sótalan eszem kenyerem.

Losonczy László.

53. Pinpinpinpin kis pintyőke Mért vagy oly hirtelen szőke — Ijahaja! Mint a mogyorófa haja. Selyem hajú, selyem arczu. Selyem lelkű, sugárkarcsu. Ijahaja! Ah! ez az én szivem baja.

Cziczicziczi czirmos alma! Mért vagy oly hirtelen barna : Ijahaja! Ah a szivem ugy akarna! Ugy akarna rózsám téged. Mint igazi feleséget : Ijahaja! Ah, ez az én szivem baja.

Lisznyai Kálmán.