Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/300

Édes apám, édes anyám,
Ne bízzatok most semmit rám;
Nézzétek el, ha hibázok,
Tudom is én mit csinálok!
Petőfi.

7.
A virágnak megtiltani nem lehet.
Hogy ne nyiljék, ha jön a szép kikelet.
Kikelet a lány, virág a szerelem,
Kikeletre viritani kénytelen.

Kedves babám megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek; —
Szép lelkednek, mely mosolyog szeliden
Szemeidnek bűvös bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szivemben :
Mást szeretsz-e gyöngyvirágom vagy engem?
Egymást üzi bennem e két gondolat.
Mint őszszel a felhő a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér arczod tejben úszó rózsája :
Bujdosója lennék a nagy világnak.
Vagy od'adnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka ;
Szeress engem, szivem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
Petőfi.

8.
Az alföldön halászlegény vagyok én,
Tisza partján kis kunyhóba lakom én,
Jöjj be hozzám, szelid lányka, pihenni.
Öreg anyám majd gondodat viseli.