Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/300

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Édes apám, édes anyám, Ne bízzatok most semmit rám; Nézzétek el, ha hibázok, Tudom is én mit csinálok!

Petőfi.

7. A virágnak megtiltani nem lehet. Hogy ne nyiljék, ha jön a szép kikelet. Kikelet a lány, virág a szerelem, Kikeletre viritani kénytelen.

Kedves babám megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem én szép lelkednek; — Szép lelkednek, mely mosolyog szeliden Szemeidnek bűvös bájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szivemben : Mást szeretsz-e gyöngyvirágom vagy engem? Egymást üzi bennem e két gondolat. Mint őszszel a felhő a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára Tündér arczod tejben úszó rózsája : Bujdosója lennék a nagy világnak. Vagy od'adnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám boldogságom csillaga! Hogy ne legyen életem bús éjszaka ; Szeress engem, szivem gyöngye, ha lehet, Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

Petőfi.

8. Az alföldön halászlegény vagyok én, Tisza partján kis kunyhóba lakom én, Jöjj be hozzám, szelid lányka, pihenni. Öreg anyám majd gondodat viseli.