<poem> 27. Azért, hogy kend kicsit ragyás, Kend az én szeretőm nem más; lilik kendnek rettenetes', Hogy egy kicsit himlőhelyes.
Szeretem én magát nagyon. Mert fekete szeme vagyon, Szemöldöke sugár vagyon. Az enyimhez illik nagyon.
28. Azon a tenger éjszakán Ragyog a csillag igazán. Ahol az a csillag ragyog. Én is odavaló vagyok!
Ne menj rózsám a mezőre, Sokat sirtam a zöld fűre; Szemeimnek zöld harmatja, Gyenge lábad föláztatja.
Göndör hajad simitsd hátra, Hadd nézhessek szép orczádra; Adj egy csókot utoljára. Búm eltemet nemsokára.
29. Azt gondolom eső esik, Pedig a szemem könyezik, A szeretőm halva fekszik, Holnap délre eltemetik.
Bár csak addig ki ne vinnék, Mig én innen odamennék, Koporsójára borulnék, Jaj, be keservesen sirnék !
