26 Magyar népdalok.
27.
Azért, hogy kend kicsit ragyás,
Kend az én szeretőm nem más;
Illik kendnek rettenetes',
Hogy egy kicsit himlőhelyes.
Szeretem én magát nagyon,
Mert fekete szeme vagyon,
Szemöldöke sugár vagyon.
Az enyimhez illik nagyon.
28.
Azon a tenger éjszakán
Ragyog a csillag igazán.
Ahol az a csillag ragyog.
Én is odavaló vagyok!
Ne menj rózsám a mezőre,
Sokat sirtam a zöld füre;
Szemeimnek zöld harmatja,
Gyenge lábad föláztatja.
Göndör hajad simitsd hátra,
Hadd nézhessek szép orczádra;
Adj egy csókot utoljára.
Búm eltemet nemsokára.
29.
Azt gondolom eső esik,
Pedig a szemem könyezik,
A szeretőm halva fekszik,
Holnap délre eltemetik.
Bár csak addig ki ne vinnék,
Mig én innen odamennék,
Koporsójára borulnék,
Jaj, be keservesen sirnék !
