<poem> 229. Szép a csillag, homályos a holdvilág, Jó annak, ki becsületjére vigyáz. Én a tavaly nem vigyáztam reája, Beleestem a nagy világ szájába.
230. Szép a huszár, ha felül a lovára, Ha letekint a bal kesej lábára, Kesej lába, csillagos a homlokja, A babája a kapuba siratja.
231. Szép állat az őz a gyors futásban, De még szebb a lány a magyar tánczban; Ha magához kapja párja, Mint a szellő csak ugy járja.
232. Szép a szép ló, ha szépen felnyergelik, Szép a rózsám, ha szépen felöltözik. Ha végigmegy az udvaron előttem, A lélek is csakúgy röpköd belőlem !
233. Szép a virágos fa Május hónapjába, Ezerszer szebb a lány Jegyesi korába!
234. Szép az alma az ágtetőn, De százszor szebb a szeretőm, Fehér orczája, mint a hó. Holdvilágnál csókolni jó.
235. Szépen szól a hegedű. Mert az üres belülrűl; Szép a leány kivülrűl. Ezermester belülrűl.
