Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/290

229.
Szép a csillag, homályos a holdvilág,
Jó annak, ki becsületjére vigyáz.
Én a tavaly nem vigyáztam reája,
Beleestem a nagy világ szájába.

230.
Szép a huszár, ha felül a lovára,
Ha letekint a bal kesej lábára,
Kesej lába, csillagos a homlokja,
A babája a kapuba siratja.

231.
Szép állat az őz a gyors futásban,
De még szebb a lány a magyar tánczban;
Ha magához kapja párja,
Mint a szellő csak ugy járja.

232.
Szép a szép ló, ha szépen felnyergelik,
Szép a rózsám, ha szépen felöltözik.
Ha végigmegy az udvaron előttem,
A lélek is csakúgy röpköd belőlem!

233.
Szép a virágos fa
Május hónapjába,
Ezerszer szebb a lány
Jegyesi korába!

234.
Szép az alma az ágtetőn,
De százszor szebb a szeretőm,
Fehér orczája, mint a hó.
Holdvilágnál csókolni jó.

235.
Szépen szól a hegedű.
Mert az üres belülrűl;
Szép a leány kivülrűl.
Ezermester belülrűl.