272 Magyar népdalok.
135. Kapum előtt folyik csendes árok, Oda járnak fürödni a lányok. Édesanyám, kifogom a párom, Nem élem én búval a világom.
136. Kerek szeme van a kukoriczának, Jaj, de álnok szive van a leánynak ! Más ujjamra fordítom a gyürümet, Fölkeresem a régi szeretőmet.
137. Két bőre van a czigánynak Mint a kordovány csizmának ; Szép szine van a leánynak, Mint a pünkösdi rózsának.
138. Két legényem, két bojtárom, Mégis rozsdás a bográcsom, De nem a sok lopott hustól, Hanem a nagy — lustaságtól.
139. Két szeretőt megtartani nagy dolog, Attól félek mindkettőből kifogyok. Jobb lesz nekem, ha csak egyet szeretek, Annak, tudom, igazságot tehetek.
140. Kicsiny vagyok én, Majd megnövök én, Mint a tüdő a fazékbul, Kidagadok én !
141. Kis kertemben rózsa nyílik, Barna rózsám hozzám illik. Mi haszna, ha hozzám illik, Ha nem lehet velem mindig !
